Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Gál Farkas: Felemelt ujj (vers)
(fail (farkas FELEMELT UJJ Vasútnál lakom. Füstszag és korom libeg be az ablakon váltók dörögnek, acélos jajgatásban iramlanak a forró kerekek, Valamelyik viszi a véredet... Bajuszod lecsüngő ága mozdulatlan, mint lelőtt madarak szárnya. Ülsz., ülsz az egek fogaskerekei alatt s figyelsz a hallgatásra. Te felemelt ujj, lesújtó pálca. És nincsen szavad a csillagos égre mert befagyasztottak a csönd üvegébe mert a zengő kerekek széthordták meleg véred s nem mondhattad végig az igazat, szépet. Mi kérleltünk téged de inkább hallgattál a halálra. Te felemelt ujj, lesújtó pálca. Sokan emlékeznek a költőre. Van aki látta csikorgó télen tavaszi kabátba. Olyat is mesélnek: segítettek neki amikor éppen albérletet keresett a holt vidéken. Tudják miért írt, mikor hol járt és kit szeretett emlegetik a náluk fogyasztott ebédeket. De ezt nem azért mondják. Ott voltak, amikor elveszítette Flórát amikor állásból, szobából kipakolták. Barátai voltak, nem ők tették a jégre sőt a biztos partokon aggódtak érte. 16
