Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Szente István: Apámhoz (vers)
Kisétálsz a Dunához. Leülsz az alsó kőre s a választ suttodog: „inkább segít a kutya szőre .. Ülsz, ülsz az egek fogaskerekei alatt figyelsz a hallgatásra. Bajuszod lelőtt madarak szárnya. Faggatunk téged: — Jól mondjuk-e az igazat, szépet? Mert erre intettél mindig, nem a halálra. Te felemelt ujj, lesújtó pálca. Szente ^Js tinin APÁM H OZ Apám! Két görcsös rohamod között, amikor szabadon szívja a levegőt a szád, nem fuldokolva, porolj velem! Mert tunyává csüggedtek az emlékek teljesen. Lassan már csak kérkedni tudok azzal, hogy hetvenfokos hőségben hordtam kemencéből a salakot, hogy télen a nyitott vagonokon lyukas kesztyűmből vöröslő ujjam a téglákra fagyott. Szombatjaim s a vasárnapok keserű íze is elmosódott, ahogy eltűntek kezemről a kapa törte vérhólyagok s a hajnali földek között didergő gyermekkorom. Tunyává csüggedtek az emlékek bennem teljesen. Két fuldokló rohamod között porolj velem, Apám, hogy régi magam sohasem feledjem el, mert belőled merítem én az erőt.-Vví 2 17
