Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - Buda Ferenc: A költő nemcsak a halál rokona - FIATALOK - Pap Károlyné: Illyés Gyula és Pap Károly

— Hogyne tudnám. Ég és föld ostromolja magát minden soráért. Igaz?

Rámnevetett, s abban benne volt minden, talán még a vigasztalása is. Csak később mondta:

— Megértem magát. Bármit érez is velem szemben, megértem. De azt is tudja bizonyára, hogy Kari az én fiatalságomat jelenti, az én legszebb éveimet, az én önzetlenségemet, ami volt bennem. A rossz és sötét lakásuk világosságát, nem, még én sem tudom kimondani, mi mindent jelentett ő nekem. Úgy őrzöm magamban az ő képét, hogy sokszor azt sem tudom: én vagyok, vagy ő. Csak magamat szeretem úgy, mint őt. Csak a fiatalságomat úgy, mint őt.

Hallgattam. Egészen felolvadtam abban a csodálatos, furcsa bánatomban, amely annyira hasonlít a boldogsághoz, amikor őt valaki idézi nekem. Vagyis hát senki talán, senki más, csak Illyés Gyula.

Hálásan nyújtottam feléje a kezemet, tudom, hogy minden szava örökké bennem marad, mint benne Kari ifjúi képe. Ő volt eddig az egyetlen, aki magát Pap Károlyt jelenítette meg előttem, saját szenvelgése helyett, és így most már őt, az én drága barátomat, Kari leghűségesebb pajtásának is tartom.

30