Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-03-01 / 3. szám

Nem a régi, a nádsípu. berkek mélyén mulató pajkoskedvíi, réges-régen trónjafosztott vig manó.

Csalit, berek, ősligetek kitarolva régesrég,

táncos nimfák tanyahelyét kohók dúlják szerteszét. .,

Hegyek mélyét csillámcsákány n -m tündérek ékkövéért feszgeti, hegyek mélyén, hegyek ormán, vizfenéken. s hol az orkán ur

[volt eddig egymagán

Föld felett és viz alatt, erdők mögött — felhők fölött urkodik

[a Sárgapán.

Sosem látta emberfia — rabja mégis mindahány.

Imádattal leborulva térdig gázol az iszapba, könyökig az embervérbe, kaszál asszonyok leikébe, aggot áldoz, s gyermeket — ám a

[Sárgapán siket.

Kerék forog alá és föl, egyet felhoz, százt lesújt,

tetején légy, ott is szédülsz, lezuhanva szétterülsz,

mégis újra kapaszkodnál, ámde bőgve ront fölötted, összegázol,

[ronggyá tép

Sárgapánnak áldozó — tőle kérve üdvöt éltet, tőle asszonyt, hirt, kerge-birka földi nép. [szerelmet

Várat épitsz érdekednek ? — átsuhanja könnyedén.

Tündérberket szerelmednek? — megrogyik benned az Én s kiűz onnan fagyba-télbe — vad viharba kergetőn gőgös bálvány intésére túladsz cserkesz szeretőn.

Lelked talán eszmék fütik— világító fényesek felfigyelnek szavaidra földregázolt emberek:

— Apostol kélt hegyek alján ! — hiszik rólad, Megváltó !-— Sárgaisten sugarára sárnak olvad szűzi hó.

S-ki hirdettél uj eszméket. nem dobod el Judáspcnzed, szoron- \i [gatod görcsösen.

Veszel rangot, társaságot, s ki követelt szabadságot, — igát huzol

[lelkesen.

• - * V'

S akik itt, legalul voltunk, kiket nyomot minden rög,

Kiknek szavunk lázadásszó, kezünk kényért könyörög, lelkünk mélyén elrejtetten, hol nem látta senki más Aranybálvány kegyeiért reszketett egy bár lefojtott, magunk előtt be sem vallott lelkünk mélyét mégis minden erejével eluralgó

[belénk kövült látomás.

*

Haliga : recseg a négy sarkon valamennyi ereszték ...??!!

A Nagy Bálvány birodalma lehetne, hogy szétessék ?

Holtbeteg a Sárgapán