Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1934-03-01 / 3. szám
S hogy ki győztes hatalomként széles földön urkodott, megrogyott voln' cseréplába, már a bálvány nem ragyog ? Nincsen erő a karjában, sárga fénye sápadoz. S mintha minden minisztere -papja-népe terhe volna el-kirázza [szerteszét. Mammon-trónok omladoznak, fölkent papok holtan hullnak hideg [bálványuk elé. Aranysipok elaléltak, harsonájuk nem zeneg. És maga Pán, a [a Sárgapán, összehullva, mozdulatlan, páncélpincébe csukózva uralmáért ott [remeg. Ugyan ? Hát nem mindenható ? Hát nem örökéletü ? önmagát ha túlfűtötté, kormányozni képtelen ? Sáraranyon úrrá lett hát önmagának silány lénye — tehetetlen [sárelem ? Mozdulhatlan, ki eleddig egy világot mozgatott ? Tehetetlen tullakottan ki tartott milljó rabot ? Mi történik a Mammonnal ? Már halott, vagy holtbeteg ? Sápadozva suttognak a templomoknak vélt és tartott tressorokban holtra rémült mammoni miniszterek. Már halott, vagy holt beteg ? Irt hoz egyik, étertömlőt, futkosnak a felcserek. Veszendőben minden érték, mentsük meddig menthető, hisz ha kidől a nagy oszlop, összerogyik a Világ ! Aranybálvány ha leomlott, mi lesz velünk, emberek ? * Hétszáru füztilinkóján a régi Pán—erdők mélyén ki sem hallja — [itj dalokkal fütyörész. — Nem halott, csak holtbeteg, ámde bizony haldokol, rablott trónról leomlóban bálványoszlop — sárga vész ... És nyomában, ha értitek, uj értéket vár az oltár, mely Elein felépült már — kit vár, ugyan, emberek ? Valamerre, berkek mélyén — emberlélek a berek, ugyan, ugyan, ennek mélyét, látta-e ősak egy is nyitva, tárt [kapukkal a Reggelnek, Önoltártok kívánságát ismeritek, emberek? Ugrás nincs a természetben. — hogy repüljön a vakond? Ősi oltár igaz éke nem kerülhet még helyére
