Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1933-11-05 / 1. szám

Történelmi stílusok és korunk építészete

A mát közvetlenül megelőző kor stilustántorgásai azt a hitet keltették az emberekben, hogy az építészeti stílusok nem egve- bek divatoknál, melyeket a tör ténelmi korok ízlése a tornür- höz, vagy krínolinhoz hasonlóan épen felkapott. Ez a hit abból táplálkozott, hogy a XIX. század a stilustteremtő korok formakincsét elődöktől hagyott befektetésnek tekintette, amely örökkön kamatozik az utódok számára.

Régi korok — tudjuk, — számos stílust teremtettek. Mindenkor megkereste és megtalálta a maga formanyelvét, építményeinek formai megoldását s ha uj szerkezetet fedezett tel, annak formai megoldásával is gazdagította stílusát. Két egymásra következő kor építészete nemcsak formai megoldásában, de gyakran használatos szerkezetében is különbözött egymástól, mert hiszen fejlődött és egy-egy fejlődési alap már uj stílust is jelentett. De egyetlen történelmi kornak sem jutott eszébe, uj szerkezeteit eltussolni, vagy valamely előző kor formaköntösébe öltöztetni azt, ami az ő legsaját- tabb eredménye veit. Ezek a korok saját ruháikba öltöztek, kifejezésmódjukban többnyire őszinték voltak és amikor letűntek, valóságos formakincset hagytak maguk után. Ezt azonban a rákövetkező kor félretette, mert hiszen megteremtette saját kifejezési formáját és ezek

a XIX. század közepéig egymást vál ogatták. A leváltott formákat elfeledték, mert egyik kort sem érdekelte az őt megelőző formanyelve s csak a XIX. század műtörténetí kutatásai szedték össze ezeket, feldolgozva a történelmi stílusokat az utókor számára. Az akadémiák ezek ismeretét, mint utravalót adták a jövő építészeinek és ennek következménye volt a XIX. század stilus — válogatása — az Eklekticizmus.

A stilus válogatás annyit jelent, hogy az építész mindenkori feladatának leginkább megfelelő formai megoldást választott a történelmi stilusok közül. Középület számára rendszerint a monumentális renaíssanceot szemelte ki, templomnak a román, gót, vagy bárok látszott legalkalmasabbnak, viszont zsinagógát keleti stílusban tervezett. Természetesen sokszor hazug volt az ilyen formai megoldás, mert hiszen gyakran uj feladatokat kellett régi köntösbe kényszerítenie, de virtuóz módon hazudtak, Az emberek pedig elfeledték, hogy házaikban a történelmi stilusok hulladékain taposnak, de azt is, hogy ezek a stilusok nem magukértvalók, mint a divatok, hanem szerves megjelenési formái koruk reprezentatív téralakításainak.

Ha bárki kulturált ember a „gótika“ szót hallja, bizonyos, hogy ezt a forgalmat egy karcsú katedrálisban jeleníti meg kép