Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-08-01 / 4-5. szám

tők szeretője nem lehet más, mint a „csürhe tömeg“, mint a drága gyermeteg, hűtlen és gálád, ezerszer tiprott, ezerszer vert fogyó népünk, a paraszt és munkás magyarság.

De Kelen Hinni' tudásának uj bimbaját elveti magától és nem veszi észre, hogy ezzel elvágja költészetét az élet köldökzsinórjától. Líráját valami lázas agónia jellemzi, a jövőtől való elfordulás, múltba-tekintés. Elmerül önmagába és emlékeibe s mint a gyengülő aggastyánt, — fiatalsága iránt érzett oltha- tatlan nosztalgia gyötri:

.........hol van a sok régi

hú

széves ?

Elfanyarult a szájuk az édes,

hajuk boglyába hordott szőke moha — tán nem is mosolygott egy se rám soha ..

Pedig ezzel a modern és gazdag hangszerelésü lírával Kelen többre is , képes volna. Ha egyszer az „Én“ halkhuru primhegedüje helyett a „Mi“ orgonáján zugatná el zengő akkordjait. Ha befelé néző és látó szemével egyszer végigkutatná a megváltozott élet uj horizontját. Ha észrevenné, hogy költészete a haldokló intellektuális osztály, a gyökértelen és gerinctelen, elfásúlt és elernyedt magyar középosztály hattyudalos költészete csupán. Akkor ezek a “nagyon is igaz, nagyon is fájdalmas sorok nem válnának valóra:

„Égni kellene mindenfelé — a földön, más csillagokban, violán túl, — elég-e nékem, hogy életem lesántul valahol a Tiszántúl ?

Az értékes kötet Fábián könyvkereskedésében kapható.

Walter Ede

GERGELY MARTA:

fl salakmosó

Jacques Cossin neves francia iró állapította meg először azt a vitathatatlan tényt, hogy a ma írói a végsőkig erőltetik a pszihoanalizist, regényeik céljává teszik, a szociális korkép, az alakok élete és a gyors cselekvés rovására. Ez a megállapítás Gergely Márta regényére a pályadijat nyert „Salakmosó-ra“ különösen alkalmazható.

Az emberi léleknek ez a végsőkig való boncolgatása legtöbbször azt eredményezi, hogy az iró végül maga sem tudja mit akar a nagy rejtelemből kibogozni, ösztöneire bizza magát, ami pedig nem mindig megbízható és a ködös sejtetésekben és sejtelmekben teljesen elmerül az, akit jellemezni akar, maga a regény hőse.

Ilyen agyon analizált ködember Gergely Márta hőse, a Salakmosó Neirok Péter is, akinek fantasztikus és idealizált alakja árnyékolja be ezt a különös, inkább lirai mint prózai munkát.

Egy tizennyolc éves fiatalemberről van szó, egy univerzális tehetségről, aki szerencselovag és Don Juan, viveur és globetrotter, költő és filozófus egy személyben, hol cinikus, hol romantikus, fanyarul bölcs és meginditóan naiv, kitűnő merkantil szellem, amellett, hogy modern Saninnak, vagy Peer Gynt-nek is beillene, egyszóval minden, csak nem egy olyan fiatalember — bármilyen zseniális is lett légyen — aki most került ki az iskolából.

17