Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-08-01 / 4-5. szám

Csak egy öröm van

Krisztust öröklő istenkép-ember:

Tárd meg magad most áldozóan és ünnepes, szent, megszállt szívedet engedd egy tiszta ölelésre.

Alázd térdre látásodat, amely tornyos vakságba szédült, olvaszd nyitottra füleid jégkapuját s puhítsd bársonnyá kőlelkedet,

mert jajtenger hulláma haraglik felénk veszejtő vad özönnel és a sirás markoló hurokja torkunkon feszül egyre jobban.

Már minden tavaszunk őszbe hervad és dong a lépte a halálnak, meghivottan jön dús aratásra hogy rendre vágja életünket.

Elvetélt életek átka sulykol, aggá satnyulnak ifjú hímek és termővé teremtett asszonyok meddőn a vénségbe száradnak.^

Dühödt vész pusztítja örömünket, a gyűlölet pőrén bitangol és a jámbort is veszetté marja méregbe mártott vicsorgó fogával.

Hóhérok ülnek kaján tanácsot, hogy mikép nyissák meg zsilipjét örök Káinok ősösztönének s az ifjú vér áradatának.

Döbbenj magadra hát végre ember, ki Krisztust kaptad örökségül . és isteni képét hordod magadon örök teremtő küldetéssel.

Tárd ki magad testvérölelésre, szentüljön jóvá futó életed, mert minden elmegy és minden fáj itt, Csak egy öröm van: a — szeretet.