Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)

1934-03-01 / 3. szám

— Annyiér.

— Eladó ! — nyújtotta kezét Kosának, aki nyoniban belecsapott.

Kosa elő kotorászta zsebe mélyéről a bankókat. Csupa szép tízesek. Leszámolt belőlük nyolc darabot

— Itt az ára!

Az ember átvette, mégegyszer megszámolta és a rédiát kezdte előkeresni. Dóri ezalatt eloldozta a csikókat a szekértől, mire elkészült már Kosa is megkapta a rédiát,

— Mehetünk — szólt oda.

Paroláztak, Dóri elindult a két csikóval. Kosa elégedetten lépdelt utánuk.

Vagy száz lépésre a vásártól a csikókat kikötötték egy fához, maguk meg letelepedtek a földre. Előkerült a szalonna, a kenyér s falatozás közben nézték, mustrálgatták a csikókat.

Egyszer csak, mint akinek torkán akad a falat, pirosra lobban Kosa arca. Még a szájában levő falatot is kiköpte.

— Hinnye, azt a keserves teremtésit ennek a büdös világnak. Dóri te, pókos az egyik csikó !

— Melyik ? — ijedt fel Dóri.

— Az a ! — dobta földre az ennivalót és a csikókhoz sietett. Nézték, vizsgálták jobbról-balról. Bizony, ott volt az egyik csikó bal hátsó lábán egy rézkrajcár nagyságú var.

Nem szólt egyik sem, de tudták, hogy ez husz-harminc pengő értékcsökkenést jelent.

— Vissza kén adni, — bizonytalankodott Dóri.

— Igen, ha marha véna, visszavenné.

Kosa idegesen vakargatta fejét. Hol a csikókra, hol Dórira nézett. Köpködött, káromkodott. Egyszer csak megszólalt:

— Te, ha vissza tudod csinálni, kapsz öt pengőt.

Dóri fejében erre az Ígéretre olajozott csapágyként kezdtek forogni különböző gondolatok. Felcsillant a szeme.

— Add ide a rédiát! Megpróbálom. Te nem szólsz semmit, csak bólogatni fogsz arra, amit mondok.

Jobbkezébe vette a kötőfékek szárait, de előbb rágöngyölte a rédiát. Elindult. Kosa szorongva követte.

Mikor odaértek, Dóri kezdte.

— Vissza gyöttünk !

— Minek? — gyanuskodott az eladó.

Retikül

Pénztárca

Börönd

Aktatáska

HERCZEG

böröndösnél Postával szemben

7