Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1933-11-05 / 1. szám
a napok tovább masíroznak munkanélküliek az erdők padjaira fölglóriázzák szeretőjük tuberkulózissal eljegyzett alakját illetékes tényezők hisztérikus vitatkozásokat folytatnak arról, hogy a halottakat eltemessék vagy elégessék, de az élőkkel nem törődik senki jóakaratu zenebohócok optimizmussal akarják bevazelinozni az öngyilkosjelöltek sápadt agyvelejét mellékutcák szelíd árkádjai alatt szélütött prostituáltak rebegik el tragikus ajánlataikat a siető férfiaknak sötét udvari szobákban sírnak a vasárnap délutánok és az elmúlás szomorúságát suttogják a rozzant bútorok az uj raszkolnyikovok elszánt lépésekkel indulnak kiszemelt áldozatuk családi tűzhelye felé az apák elzárkóznak pókhálós paragrafusok mögé s az anyák vörösre sírják szemeiket az imakönyvek mákonyától cselédlányok homlokukon a megbélyegzettek piros jelvényével utolsó imát mondanak a Szent Szüzhöz, azután lehajtják az előre elkészített lúgot élesre vasalt nadrágu fiatalemberek elveket és üzleteket prédikálnak aktatáskájuk mögül döbbenetes elegánciáju lakásokban újabb rendszerű szexuális raffinériákon törik fejüket az áhitatos kokottok és a soha meg nem születhető csecsemők romantikus zokogással nyújtogatják karjaikat az aranycirádás élet misztériuma felé sarlós ottó \\
