Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae IV. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1490–1521 (Debrecen, 2022)
Oklevélszövegek
197 86. 1507. május 28. Buda. II. Ulászló magyar király oklevele, amely szerint szövetségi és örök barátsági szerződést köt testvérével, Zsigmond lengyel királlyal a két ország közötti kapcsolatok megerősítése érdekében. A szerződés tizenöt pontjában egyebek mellett rögzítik a törökök és a tatárok elleni fellépés összehangolását. Kimondják, hogy Moldva a magyar király hűsége alatt maradjon. Megegyeznek, hogy ha a török vagy a tatár megtámadná a Magyar Királyságot, Erdélyt, Moldvát vagy Nándorfehérvárt, Zsigmond haladéktalanul segítséget nyújt. Eltiltják egymást a törökkel való különbékétől. Az oklevelet a jelenlévő magyar országnagyok is megerősítik. Nos Wladislaus Dei gratia Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae etc. rex, necnon Slesiae et Lucemburgensis dux, marchioque Moraviae et Lusatiae etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis. Cogitantibus nobis animoque saepe repetentibus, quae nam elapsis retro temporibus Hungarici pariter ac Polonici sceptri in summa imperii moderanda fuerit institutio, et quo ductu quibusve artibus utriusque res domi forisque concreverint, facile animadvertimus plerosque, immo ferme omnes, qui his potiti sunt regnis principes, singulari quadam amicitia mutuisque officiis ultro citroque fuisse devinctos, eamque copulam et fecundis in rebus decori ornamentoque, et si quid forte adversi (ut res sunt mortalium) evenerat, praesidio ac levamento extitisse. Nullae enim stabiliores ad regna propaganda opes comparari queunt, quam rectorum eadem sentientium firma indissolubilisque coniunctio. Quod si illos tam benivole inter se degisse accepimus, quos commodi dumtaxat publici ratio regionumque vicinitas in fide amoreque continebant, quo nos tandem confoederationis nexu cum serenissimo principe domino Sigismundo Poloniae rege, ac magno duce Litthwaniae etc. fratre germano nostro dilectissimo, vinctos consociatosque esse decet, ubi ad ea, quae superiores quoque principes mirum in modum conciliarunt, tam arctissimum sanguinis vinculum accedit, ut reliquos inter reges foedera rebus urgentibus expostulata accersitaque nobis vero propinquitatis iure legeque naturae quasi insita et innata esse videantur. Cum autem per se ipsum satis validum et velut inexplicabile sit germanitatis vinculum, ex ea tamen consuetudine, qua cum ipso serenissimo rege Sigismundo, dum hic praesertim apud nos in Pannonia degeret, dulcissime iucundissimeque fruebamur, tenacius quodammodo inhaesit, cum tali nimirum modestia, prudentia, integritate, ceterarumque virtutum agmine fuerit circumsaeptus, ut praelatorum quoque omnium procerumque nostrorum huius regni animos charitatemque in se converteret. Cui cum divina nuper providentia Poloniae habenas regendas ac moderandas tradiderit, operae pretium duximus, utrumque regnum et locorum propinquitate et principum concordia, licet antehac etiam unitum, novis tamen
