Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae II. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1388–1427. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2018)
Pósán László: Luxemburgi Zsigmond és az első toruńi béke (1411)
II Pósán László Luxemburgi Zsigmond és az első toruńi béke (1411) A cseh trón megszerzésétől kezdődően a Luxemburg ház a kölcsönös politikai érdek alapján szoros kapcsolatokat ápolt a Német Lovagrenddel. 1 Szintén a közös érdekekre építve, ezt a tradíciót Luxemburgi Zsigmond is folytatta. Már brandenburgi őrgrófként fontos partnerként tekintett a lovagrendre. I. (Anjou) Lajos magyar-lengyel király halála (1382) után ugyanis Lengyelországban három nagyobb politikai csoportosulás alakult ki a trónutódlás kérdésében. Az első csoport Opuliai László herceg vezetésével (aki Lajos uralkodása idején Lengyelország kormányzója volt) a meghalt király idősebbik lányának, Máriának a jegyese, és III. Kázmér lengyel uralkodó dédunokája, Luxemburgi Zsigmond mellett sorakozott fel. 2 A lengyel trón megszerzéséhez Zsigmond kérte a Német Lovagrend támogatását, de a nagymester figyelmét a porosz és livóniai területek közötti Żmudź kötötte le. 3 Zsigmond 1383. évi lengyel hadjárata, s ezzel együtt trónigénye azonban kudarccal végződött. A lengyel nemesek másik nagy csoportja az utolsó Piast-házi herceg, Ziemowit mazóviai fejedelem trónigényét támogatta, a harmadik, döntően dél-lengyelországi csoport pedig Lajos kisebbik lánya, Hedvig (Jadwiga) mellett sorakozott fel, akinek Jagelló Ulászló litván nagyfejedelmet szánták férjéül. Végül ez az érdekkör győzött, s 1384 októberében Hedviget Lengyelország uralkodójává koronázták. 4 Zsigmondnak Magyarországon sem volt szilárd a helyzete. 1385 októberében ugyan feleségül vette Mária királynőt, de a magyar főurak egy csoportja az Anjou-házi III. Károly nápolyi királyt hívta meg a trónra. A polgárháborúban 1386 februárjában meggyilkolták II. (Kis) Károlyt, az Anjou-pártiak viszont 1 Ld.: Emmelmann, Martin: Die Beziehungen des Deutschen Ordens zu König Johann von Böhmen und Karl IV. Halle-Wittenberg, 1910.; Meltzer, Franz: Die Ostraumpolitik König Johanns von Böhmen. Ein Beitrag zur Ostraumfrage im 14. Jahrhundert. Jena, 1940.; Rautenberg, Wilhelm: Einwirkungen Böhmens auf die Geschichte des Ordenslandes Preußen in späten Mittelalter. Zeitschrift für Ostforschung 22. (1973) 626–695.; Hoensch, Jörg Konrad: Die Luxemburger. Eine spätmittelalterliche Dynastie gesamteuropäischer Bedeutung 1308–1437. Stuttgart, 2000. Különösen: 73–98.; Arnold, Udo: Preußen, Böhmen und das Reich – Karl IV. und der Deutsche Orden. In: Kaiser Karl IV. Staatsmann und Mäzen. Hrsg. Ferdinand Seibt. München, 1978. 167–173.; Jähnig, Bernhart: Der Deutsche Orden und Karl IV. Blätter für deutsche Landesgeschichte 114 (1978) 103–149. 2 Deletant, Dennis: Moldavia between Hungary and Poland, 1347–1412. ?e Slavonic and East European Review 64. (1986) 2. sz. 201. 3 Gersdorf, Harro: Der Deutsche Orden im Zeitalter der polnisch-litauischen Union. Die Amtszeit des Hochmeisters Konrad Zöllner von Rothenstein (1382–1390). Göttingen, 1955. 74–75.; Nowak, Zenon Hubert: Polityka pólnoczna Zygmunta Luksemburskiego do roku 1411. Toruń, 1964. 34–35. 4 Deletant, 1987. 201.
