Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae II. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1388–1427. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2018)
Pósán László: Luxemburgi Zsigmond és az első toruńi béke (1411)
VIII belháborúi ísmét jó alkalmat kínáltak a litvánoknak, hogy keleten aktívabb politikát folytassanak. 44 Ilyen körülmények között a lengyel király tárgyalásokra kényszerült. A nagy zsoldossereg fenntartása a lovagrend kincstárát is megterhelte, így a nagymester szintén hajlott a tárgyalásokra. 1410. december 9-én Nieszawában fegyverszünetet kötöttek, 45 majd 1411. február 1-én Toruńban békeszerződést írtak alá. 46 Mindezt a lovagrend az 1410. március 31-i megállapodással ellentétben Zsigmond tudta és belegyezése nélkül tette. Ez azt is jelentette, hogy a magyar és a lengyel király között még mindig hadiállapot állt fenn, ami azzal fenyegetett, hogy lengyel támadás érheti Magyarországot. Ugyanakkor a thorni békét aláírók tudták, hogy valójában teljesíthetetlen feltételeket foglaltak írásba. Már az aláíráskor számolni lehetett azzal, hogy a háborúban komoly károkat szenvedett Poroszország nem lesz képes egy éven belül kifizetni a 100000 Schock cseh garas összegű hadisarcot. 47 A lengyel király és a litván fejedelem kötelezettséget vállalt arra, hogy pogány és ortodox alattvalóikat katolikus hitre térítik, 48 de tudható volt, hogy belpolitikai okokból ez végrehajthatatlan. Az 1411. évi thorni béke a kezdetektől magában hordozta egy új háború lehetőségét. Emiatt a N émet Lovagrend igyekezett továbbra is jó viszonyban maradni Zsigmonddal, és jóvátenni, hogy beleegyezése nélkül kötött békét Lengyelországgal. Az 1411. szeptember 7-én kötött szerződésben hajlandó volt az eddigieknél még többet fizetni Neumark után. 49 Ezt Velence, akivel Zsigmond súlyos gazdasági háborút vívott, hogy a Levante térségéből jövő kereskedelmi útvonalakat a Birodalom és a magyar királyság érdekeinek megfelelően formálja át, 50 úgy értelmezte, hogy a magyar király Velence elleni politikáját a Német Lovagrend finanszírozza. 51 A helyzet józan mérlegelése Zsigmondot is a lovagrend és Lengyelország közötti tartós béke megteremtésére, és ezzel együtt a magyar-lengyel viszony rendezésére ösztönözte. A Lengyelországgal történő meg44 Spuler, Bertold: Die Aussenpolitik der Goldenen Horde. Die Horde als Großmacht in Osteuropa und Vorderasien. Jahrbücher für Geschichte Osteuropas 5. (1940) 1–2. sz. 1–75., 3–4 sz. 279– 365. 318.; Vásáry István: Az Aranyhorda , Budapest, 1986. 121.; Krollmann, Christian: Politische Geschichte des Deutschen Ordens in Preußen. Königsberg, 1932. 93–94. 45 Hoensch, Jörg Konrad: Geschichte Polens. Stuttgart, 1998. 77. 46 Staatsverträge I. Nr. 84. 47 Volckart, Oliver: Die Münzpolitik im Ordensland und Herzogtum Preußen von 1370 bis 1550. Wiesbaden. 1996. 67–68. 48 Staatsverträge I. Nr. 84. 49 Uo. Nr. 67. 50 von Stromer, Wolgang: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése. Századok 121. (1987) 4. sz. 638–659. 639. 51 Berichte II. Nr. 61.
