Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Miklós Tamás: Front előtt, front alatt, front után. A második világháború eseményei Csolnokon 1944-45-ben

Már mindenki attól félt, hogy az oroszok kimennek a pincéből és behajítanak egy gránátot az ajtón. Ekkor az orosz tiszt elkapta az öregasszonyt és elverte a puskával. A néni nemsokára belehalt a sérülésekbe."65 Férje szintén keserűen beszélt a témáról: „A fiatal orosz katonák szerettek volna közelebb kerülni a nőkhöz, mert nekik ott volt a dobtáras pisztolyuk, és akinek az van, az parancsol. Nem mondom azt, hogy Csolnokon minden nőt elvittek, de nagyon sokat. Emlékszem egy fiatalasszonyra, aki elmenekült a faluból Dág felé, mert egy orosz katona mindig zaklatta őt."66 Környei József az alábbiakban foglalta össze tapasztalatait a szovjet katonákról: „Az orosz katona nem volt rosszindulatú a lakossággal szemben. Engem felszólítottak, hogy harangozzak, és tartsak istentiszteletet. De erkölcseik bizony lazák voltak. A fiatalabb, szebb nőket a legnagyobb brutalitással hurcolták el és becstelenítették meg őket. A szegény fiatalabb asszonyok és lányok a 3 hónap alatt, amíg itt voltak az oroszok, sokat szenvedtek. Folyton rejtőzködtek, bujdostak, de így is rájuk találtak hol itt, hol ott s vitték őket erőszakkal. A bort még a nőknél is jobban keresték és itták. Ebben mértéket nem tartottak. Amíg láttak, addig ittak: tiszt, közlegény egyforma volt."67 Környeihez hasonlóan az interjúalanyok is a túlzott alkoholfogyasztást említették meg a szovjet katonákkal kapcsolatban. Kiinger József az alábbiakat mondta erről: „Csolnokon elég sok bor volt a pincékben. Hiába mondták a falusiaknak, hogy rejtsék el a bort, ha jönnek az oroszok, azok nem akarták elhinni, mert mikor a német, vagy magyar katonák voltak itt, azok nem vitték el a pincékből a hordó bort. [...] A bort később már hiába dugták el, amikor az orosz katonák be voltak már rúgva, előfordult, hogy belelőttek a hordókba és kifolyt a bor. Ha ő sem iszik, más se igyon, természetesen... Amíg a faluban volt bor, addig az oroszok mulattak, amíg étel volt, jól éltek."68

Csolnok a háború után

A front elvonulását követően a kitelepített falubeliek lassan visszatérhettek otthonaikba, és a bányászat is újraindulhatott. A falu vezetését a Szociáldemokrata Párt vette át (Hoffstödter Lőrinc bíró, Huber József adóügyi jegyző, Hilber József jegyző), amíg hivatalosan is újjáalakult a közigazgatás.69

A hazatérő lakosokat kifosztott otthonaik látványa fogadta. Egy helybéli az alábbi szavakkal idézte fel helyzetüket: „A háború után maradt egy zsák egérszaros cukrunk és egy működésképtelen rádiónk. Egyéb semmi. Az egész faluban romok, pusztulás. Az oroszok mindent elvittek, ami mozdítható volt. Itt maradtunk állatok, vetőmag nélkül."70

65 Interjú Kiinger Józsefné (született: Süveg Rozália) egykori csolnoki lakossal (Göbharter Eszter).

66 Interjú Kiinger József egykori csolnoki lakossal (Göbharter Eszter).

67 A csolnoki katolikus plébánia História Domusa.

68 Interjú Kiinger József egykori csolnoki lakossal (Göbharter Eszter).

69 Huber Mihály egykori helybéli lakos levele a szerzőnek.

70 Idézi: Bindorffer Györgyi-. A kettős identitás összehasonlító vizsgálata két magyarországi német településen, Csolnok - Véménd. In: Változatok a kettős identitásra. Kisebbségi léthelyzetek és identitásalakzatok a magyarországi horvátok, németek, szerbek, szlovákok, szlovének körében. Szerk. Bindorffer Györgyi. Bp. 2007.124.

96