Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Miklós Tamás: Front előtt, front alatt, front után. A második világháború eseményei Csolnokon 1944-45-ben
alja vette át ezt a feladatot. Március 21-ére virradó éjjel a 149. gárdalövészezred a 2/10. határőr ezrednek adta át a megszálló feladatokat.47 A lakosság élete a front időszaka alatt A következő fejezetben a front megpróbáltatásait átélő szemtanúkkal készült interjúk és Környei József plébánosnak közvetlenül a háború után írott feljegyzései alapján kíséreljük meg rekonstruálni a polgári lakosság háború alatti mindennapjait. A települést kettészelő frontvonal alapjaiban változtatta meg a lakosság megszokott életkereteit, a rendkívüli állapotban a hétköznapi társadalmi normák érvényüket vesztették. Az egyik legjelentősebb változás akkor következett be a helybéliek életében, amikor a felerősödő harcok elől a település szélén lévő borospincékben, illetve a bányajáratokban kerestek maguknak menedéket. A község plébánosa sokadmagával egy pincében húzta meg magát a háború alatt. Később így számolt be erről: „Január 6-án, Vízkeresztkor már nem mert senki a templomba jönni a reggeli misére. Kismise után a konyha melletti kis szobában ültem reggelizni. Egyszer csak nagy robbanás, s a nagyajtó a folyosón az udvar felől egy telitalálat következtében bedűlt falrészekkel együtt. Füst-por a gránáttalálat után, de nekem 5 méterre a szobában az ijedtségen kívül nem történt semmi bajom. Nem mertem a lakásban maradni. Az emberek is a faluban már behúzódtak a pincébe. Én a szomszéd, Dlabig József, jó földbe vájt pincéjébe menekültem, ahol volt már 12 személy. Valahogy elfértünk azért. A nagy sietségben - kapkodásban a felsőruháimat kaptuk össze, 4 reverendámat, kabátomat, s egy kis enni-inni valót. De közben erősen jöttek az akna és gránát lövések, amiket a németek eresztettek a falura Sárisáp, Annavölgy, Tát, Auguszta s minden felől. Éjjel-nappal jöttek a lövések, nem lehetett a pincén kívül maradni."48 Dobay Pál családjával a bányában talált menedéket: „A harcok tovább erősödtek, közeledtek. Január legelején, másodika-harmadika délutánján esett az első bomba a falura. Édesapám felküldött minket a közeli Reimann akna óvóhellyé átalakított lőszerraktárába. Ez egy 30 méterrel a föld alá vájt alagútrendszer volt, összeköttetésben a bánya járatával. Amikor néhány éve felkerestem, csak a beomlott bejáratot, felismerhetetlen környezetet és teljes elvadultságot találtam ott. Édesapám lenn maradt a faluban őrizni a lakóházat. Ami kis ennivalót hoztunk magunkkal, hamar elfogyott. Az itt élő felnőttek, az ugyancsak idemenekült felnőttek úgy vélték, néhány nap alatt továbbvonul a front és nyugodtan előjöhetünk az óvóhelyről. Nem így történt. Épp a senki földjén rekedtünk meg, A falu felől az akkori Újvilág utca végénél a meddőhányónál volt a legelső szovjet futóárokrendszer. Tőlünk mintegy 200 lépésnyire. Reimann-aknán viszont németek voltak. A Reimann aknán a bányászszolgálati lakásokban németek tartózkodtak. Ők sem voltak tőlünk távolabb 200 méternél."49 47 A szovjet 10. gárdalövészhadtest 1945. márciusi hadinaplóját lásd https://pamyat-naroda.ru/ documents/view/?id=152505419 (letöltés 2019. jún. 17.) Az orosz nyelvű szövegek fordításáért Ványai Mártonnak mondok köszönetét. 48 A csolnoki katolikus plébánia História Domusa. 49 Interjú Dobay Pál egykori csolnoki lakossal (Miklós Tamás). 91
