Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata

1. kép

Odescalchi Károlyné sz. Andrássy Klára grófnő (1898-1941). Angelo műterme, 1927. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 2732/1951 fk.

második felében indulhatott el, Odescalchi Eugénie írásával.5 Nem véletlen, hogy Andrássy Katinka önéletírását a szocialista kultúrpolitika is akceptálta, hiszen a munka egyértelmű állásfoglalás a nagybirtokos arisztokrácia értékrendjével szemben, és ezzel együtt tudatos szakítás azzal a társadalmi közeggel is, amelyből a szerző eredendően származott. „A szerző - férje oldalán - sajátos, a magyar történelemben egyedülálló életutat tett meg: a felső arisztokrácia feudális ideológiával átitatott, már annak idején is anakronisztikusán élő köreitől eljutott a munkásosztály forradalmi mozgalmáig" — méltatta a kötetet egy korabeli recenzió.6 A szöveg igen egyértelműen fogalmazza meg, miért is propagálta az államszocialista kultúrpolitika Andrássy Katinka életművét. Az ideológiai „máztól" megszabadítva a fenti sorokat, több kérdés is felmerülhet

5 Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Bp. 1987. Azóta számos női arisztokrata emlékirat és napló jelent meg magyar nyelven is, néhány példa: Lázár Mária: Jó volt élni. Bp. 1999.; Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség I—II. Bp. 2001-2002.; Károlyi-Széchenyi Ilona: Kileng az inga. Egy arisztokrata festőművésznő életútja, bánatai és örömei. Bp. 2005.; Stella Kuylenstierna-Andrássy: Ég a puszta. Bp. 2015.; Gróf Károlyi Istvánná Windisch-Graetz Mária Magdolna: Feljegyzések és életképek. Bp. 2017.; Gróf Ifjabb Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra: Napló 1917-1922. Bp. 2018.

6 Erényi Tibor - Szabó Ágnes: Károlyi Mihályné memoárjai. Párttörténeti Közlemények 15. (1969) 3. sz. 174.

6