Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Tomsics Emőke: Képkockák. A fénykép és a mozgófilm IV. Károly koronázásán

Az első mozgóképeket egy Váci utcai ház falára vetítve láthatták a budapestiek 1895-ben, egy reklámvállalat jóvoltából.27 A „legújabb csodálatos fotóelektronikai találmány" - ahogy a lapok nevezték a mozgóképet vetítő készüléket - bemutatója 1896 áprilisában volt Somossy Orfeumában, a mai Budapesti Operettszínházban. Az első magyar témájú mozgóképes híradásokat is ugyanazon év májusában készítette a Lumiére cég munkatársa a millenniumi ünnepségek idején a Lánchíd budai oldalának kocsiforgalmáról és a díszmenetről, amelynek tagjai közül sokan ugyanazt a díszruhát viselték, mint utódaik 1916-ban. A Projectograph 1909-től kezdve gyártott néhány perces filmeket közérdekűnek tartott eseményekről. Sorra alakultak a filmkészítő vállalatok, az 1910-es évek eleje a magyar filmgyártás fellendülésének évei voltak. A Magyar Fényképészek Országos Szövetségének elnöke, id. Uher Ödön 1912-ben alapított filmgyárat. A művészeti vezető a rendező fia, ifj. Uher Ödön lett, aki a „cirkruszi bohócsá- goktól megcsömörlött" közönséget - emlékezett rá Megyeri Sári színésznő - „szellemi igényeket kielégítőbb" filmekkel, a koronázás évében például az első magyar regényadaptációval, Jókai Mire megvénülünk című művének filmes változatával örvendeztette meg, és írta be ezzel nevét a magyar filmtörténetbe.28 A Pesti Napló két riportere, Fodor Aladár és Fröhlich János - mindketten a magyar kinematográfia úttörő, minden, a filmmel kapcsolatos tevékenységgel foglalkozó nagyvállalatának, a Projectograph Rt.-nek is munkatársai - 1913-ban hozta létre a Kino Riportot, és ezzel egyben a rendszeres magyar filmhíradást, ami különösen az első világháború eseményeiről készített népszerű híradásokat. A két riporternek, ahogy a Pesti Napló fogalmazott 1918 júniusában, amikor saját riportfilmszolgálatuk létrehozása kapcsán írtak róluk, „már újságírói működésük során elég alkalmuk nyílt rá, hogy az érdekes aktualitások iránti érzékenységükről bizonyságot tegyenek".29 E két vállalat szövetkezett ifj. Uher Ödön javaslatára 1916-ban a koronázási film elkészítésére. Mindkettő vezetője, Fodor Aladár és Uher Ödön, hadi- tudósítóként is bejárta a legtöbb frontot. Az 1910-es évekre a mozi, bár a szakma pozíciója még rendezetlen volt, és a mutatványosokra érvényes szabályok vonatkoztak rá, már kilépett az alsóbb rétegek szórakozásainak köréből. Bár a segédek, cselédek, munkások szabadidejének eltöltésében továbbra is fontos helyet kaptak a sátormozik, az évszázad elején sorra nyíltak az önálló moziépületek, majd a következő évtizedben a Nagykörút és a Rákóczi út bársonyüléses, páholyos mozijai, és megkezdődött az igényes, irodalmi filmadaptációk forgatása is. Az arisztokrácia is közelebbi kapcsolatba lépett a filmmel, és nem csak nézőként, de 1914-ben „mágnásfilm" néven amatőr film is készült.30 A mozilátogatás különösen az 1910. évi Budapesti Nemzetközi Repülőnap óta vált általánossá, mikor a Park Klub közönsége testületileg vonult ki a versenyen készült film megtekintésére az Apolló Kabaréba, és tapssal üdvözölte a filmen felismert

27 A témáról lásd Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő. A magyar film története és helye az egyetemes kultúrában, párhuzamos kitekintéssel a világ filmművészetére. Bp. 1983.; Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Némafilmgyártás 1896-1931. Bp. 2003.

28 Megyery Sári: Én is voltam jávorfácska... Bp. 1979. 212.

29 Pesti Napló, 1918. június 31. 8.

30 Független Mozinaptár (1914) 1. sz. 3.

208