Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Tomsics Emőke: Képkockák. A fénykép és a mozgófilm IV. Károly koronázásán

szereplőket.31A koronázás évében országszerte mintegy hatszáz „mozgó" várta - nem számítva a sátormozikat - a szórakozni vágyókat, átlag háromszáz férőhellyel. A mozisok heti mintegy másfél millió nézővel számolhattak, és az új médium jelentőségét a politikusok is kezdték felismerni. A miniszterek közül Sándor János, a belügyi, Hazai Samu, a honvédelmi és Jankovich Béla, a vallás- és közoktatási tárca felelőse is úgy nyilatkozott 1916-ban a Mozihétben, hogy a mozit „hatalmas és egyre bővülő perspek- tívájú dolognak tartják."32 Nagy harc folyt a koronázás filmezési jogának megszerzéséért az érintett két ország, Ausztria és Magyarország filmvállalatai között. Jó eséllyel számított a győzelemre az osztrák Sascha filmgyár, amely alig valamivel korábban óriási sikert aratott a Ferenc József temetéséről felvett, technikailag kifogástalannak ítélt filmjével, és kiváltotta a szakma elismerését is azzal, hogy rendkívüli gyorsasággal la- borálták és igen rövid időn belül nagyszámú kópiát küldtek a hazai és külföldi mozikba. A Koronázási Ünnepélyt Rendező Bizottság december 21-ig halogatta a döntést a filmengedély kiadása ügyében. A tét nagy volt az egyes filmgyárak, de az osztrák konkurenciával küzdő egész magyar filmipar számára is: a győzelem nemzetközi megjelenéssel és megmérettetéssel biztatott. A filmes szakma igyekezett elfogadtatni, hogy a koronázást ne a Kriegsarchiv hatáskörébe tartozó katonai aktusként, hanem magyar nemzeti ügyként fogják fel, és hogy a filmezés lehetőségét ne monopóliumként, hanem szabad versenyként kezeljék. December 17-én még az a hír jelent meg a Mozgófénykép Híradóban, hogy minden magyar gyár engedélyt kap rá, hogy egy-két operatőrrel filmezzen az ünnepen.33 Másnap a Mobil filmgyár'Az Estben közzétett „Panaszos levelében" azt nehezményezte, hogy „a közjótékonyság leple alatt újból fellépett az erőszakos osztrák verseny, és jótékonyság útján próbálja a magyar ipart lehetetlenné tenni. Inkább lemond saját busás hasznáról, de magyar gyárat a magyar koronázással kapcsolatban világhírnévhez jutni nem enged."34 Végül a Koronázási Bizottság, a Gyáriparosok Országos Szövetsége filmipari szakosztálya és az illetékes minisztérium monopólium kiadása mellett döntött: jótékonysági adó befizetésének kötelezettségével mind a forgatást, mind a kivitelezést az Uher és a Kino-Riport filmgyárra bízta.35

Az időjárás és a korlátozások a háromlábú állvánnyal bajlódó filmoperatőrök munkáját ugyanúgy megnehezítették, mint a fotográfusokét. Az operatőröknek nem volt módjuk arra, hogy gépükkel forgolódjanak az esemény körül, a filmre igazán jellemző módon több nézetből is megmutassák a történést, hanem, akárcsak a fotográfusok, masináikat egy-egy ponton leállítva filmezték az előttük elvonuló eseménysort, így a koronázási film jeleneteit - néhány, különösen a közönség soraiban felvett kockától eltekintve - mozgó fényképekként látjuk. „Arra is kellett vigyázni az operatőrnek, hogy a gép statívjával valahogy meg ne üssön valakit a díszmagyaros tömegben, amelyben

31 Lohr Ferenc: Hallom a filmet. Bp. 1989.37.

32 Mozihét 3. (1917) 10. sz.

33 Mozgófénykép Híradó 9. (1916) 51. sz. 1.

34 Az Est, 1916. december 18. 4.

35 Mozgófénykép Híradó 9. (1916) 52. sz. 1.; Klorda], Slándor]: Bonyodalmak a koronázási film körül. Mozihét 3. (1917) 4. sz.

209