Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Kollár Csilla: Békebeli gazdagság és háborús ínség. Az 1916-os koronázás díszmagyar öltözeteiről

A koronázáskor viselt ruhák és ékszerek a háborús ínség ellenére is ragyogó történelmi pompája olyannyira hatott a közönségre, hogy felmerült az igény a történelmi jelentőségű öltözetek alaposabb megismerésére. Legalábbis erre utal a Budapesti Hírlapban 1916. december 28-án megjelent írás: „olvastuk a Budapesti Hirlap-ban a koronázáson résztvevő főúri nők történelmi nevezetességű ruháinak és ékszereinek leírását. Szép, szép, de az ilyet látni kell! A koronázásra nem mehetünk el mindnyájan. De azért érdekelnek bennünket azok a ruhák, a miknek nem az a nevezetességük, hogy Girardi, vagy más varrta-e, vagy pláne Párisból csempészték be minden hazafias érzés és kötelesség arculcsapásával s hogy mekkora summát fizettek ki érte. És jól esnék szemünknek, mely jóllakott a pénzértékén túl semmi beccsel nem bíró, divatos ékszerek látásával, ha műtörténeti értékű, régi, magyar, drága, szép családi ékszerekben gyönyörködhetnék. Mindaz a régi ruha, csipke és ékszer, ami a koronázás alkalmával előkerül a ládájából, nem is csupán családi ereklye, hanem nemzeti kincs, mely nem azért vagyon, hogy a koronázás után újra véka alá rejtsék, hanem hogy kitegyék s ragyogjon mindenkinek. Arra kérjük tehát a minden szép és nemes iránt fogékony főúri asszonyokat, rendezzenek a koronázás után jótékony célra kiállítást ezekből a történelmi nevezetességű női és férfi díszmagyar-ruhákból és ékszerekből. Bizonyára a legelső magyar asszony, a királyné is átengedi pompás koronázási ruháját a kiállítás nemes céljaira. írják oda a ruhákra, melyiket ki viselte most, kié volt hajdan, milyen korból való, milyen történelmi vagy művelődéstörténeti nevezetessége van, szintúgy, az ékszerekre. Rengeteget jövedelmezne ez a kiállítás, ha hamarosan összehoznák, míg a koronázási érdeklődés le nem lohad a közönségben s a belépődíjat nem szabnák nagyra. Szükség van erre a kiállításra, mert ma jobban, mint valaha, meg kell ragadnunk mindent, a mi nemzetünk múltjával összefűz bennünket, a mi figyelmeztet bennünket, milyen érték van a múltban, milyen érték van abban, ha valami magyar! Hadd lássák Páris bolondjai, milyen a magyar elegancia!"30 Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy pontosan hol, kiben és mikor merült fel a kiállítás ötlete, de az biztos, hogy már 1917 januárjában elküldték a leveleket a koronázáson résztvevőknek, miszerint egy jótékonysági kiállítás idejére szállíttassák be ruháikat a Nemzeti Múzeumba. A szervezésben nagy szerepet vállalt Mikes Árminné és Lónyay Sándorné, akiket a múzeum Érem- és Régiségtára is segített. A bevételt a Pro Transylvania Segítő Bizottság támogatására kívánták fordítani. A százötven díszruhát, háromszáz darabnál is több ötvöstárgyat és ékszert a múzeum Dísztermében állították ki. Sok tárgy érkezett az esztergomi székesegyház kincstárából. A Szépművészeti Múzeumból a viselettörténeti hátteret biztosító portrékat szállítottak át. A legfontosabb öltözetek természetesen az uralkodócsalád ruhái voltak, melyeket a budai várban csomagoltak össze és szállítottak át a múzeumba. A számos egyházi vonatkozású tárgy között kiemelt helyet kapott az a vecsernyepalást, amely a boldog emlékű Erzsébet királyné esküvői ruhájából készült. A kiállítás február 10-én nyílt meg, de folyamatosan bővítették, először az ékszerekkel, majd a férfi díszmagyarokkal. A kiállítás rendezőinek előrelátása, a tudományos igényű gyűjtés és feldolgozás iránti igénye hívta életre azt a kezdeményezést, hogy a kiállításra beküldött ruhákat megörökítsék az utókor számára. Weinwurm Antalt bízták meg a fényképek készítésével, aki fia segítségével végezte

30 Budapesti Hírlap, 1916. december 28.13.

190