Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
UTOLSÓ FELVONÁS - IV. KÁROLY KORONÁZÁSA. KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUS - Kollár Csilla: Békebeli gazdagság és háborús ínség. Az 1916-os koronázás díszmagyar öltözeteiről
a munkát. Ketten együtt több mint 250 felvételt készítettek, melyek a ruhák többségével ellentétben, épségben vészelték át a történelem viharait, pótolhatatlan forrást biztosítva a viselettörténet iránt érdeklődőknek. 1917. május 12-én Bécsben a magyar testőrség palotájában is bemutattak egy kisebb válogatást a koronázáson szereplő ruhákból. A tárlat (22. kép) Erzsébet liechtensteini hercegné védnöksége alatt állt, a bevételből a háborús sebesülteket támogatták. A kiállításról egy sajtóban megjelent rajz segítségével alkothatunk képet. Az értékes ruhák többségét teljesen szabadon, tárlók és bábuk nélkül állították ki. A szőnyeggel borított pódiumon álló székekre helyezett ruhák anyagát, díszítését egészen közelről szemlélhették meg a látogatók. Csak a négyesztendős Ottó trónörökös koronázási díszöltözetének jutott egy kisebb vitrin. A Benczúr Gyula által tervezett együttes (23. kép) már a budapesti kiállításon is a legnépszerűbb darabnak számított. A hermelinprémmel díszített aranybrokát tunika és az alatta viselt aranyzsinórozással díszített, derékban szabott fehér selyemdolmány a magyar hagyományok és a középkor pátoszában fogant historizmus harmonikus keverékének tekinthető. A kabát anyagából készült kalpag és fehér selyem cipőcskék méltó kiegészítői voltak a koronázás legbájosabbnak tartott szereplőjének. IV. Károly koronázására egy új korszak kezdeteként tekintettek. Valójában inkább egy korszak lezárása kapcsolódik hozzá. Az ünnepségek alatt is zajló, Magyarország számára tragikus végkifejletet hozó háború elsodorta a monarchiát, ami egyúttal a magyar nemesség pompás öltözködésének végét is előre jelezte. Ha az 1867-es koronázás a magyar díszöltözet történetének csúcspontját jelentette, akkor az 1916-os ünnepség az elmúlás előtti egyik utolsó felragyogás pillanata volt. A két világháború között a hagyományos öltözet még szolgálta a nemesség reprezentációs igényeit, de egyre nehezebbé, kényelmetlenebbé, jelmezszerűvé, idejétmúlttá vált már a viselők számára is. Történtek ugyan kísérletek a megújítására, modernizálására, de a második vesztes háború után az egykor fényes ünnepségeket megélt öltözeteket az átalakítás és az enyészet réme fenyegette. Azok a darabok, melyek megtalálták az utat a biztonságot jelentő közgyűjteményekbe, a leírásoknál, fényképeknél, festményeknél is élőbben hirdetik egy nemzet gazdag hagyományait. 23.kép Ottó koronázáson viselt öltözete. Weinwurm Antal felvétele. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: XT253. 191
