Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

II. KÖZLEMÉNYEK - Vasvári Zoltán: Együd Árpád perőcsényi néprajzi gyűjtéséről

amelynek népi kultúrájáról monográfiát szeretett volna készíteni. Fájdalmasan befejezetlen életművében erre már nem került sor. Ennek elvégzése a jelen és jövő néprajzos nemzedékeinek a feladata - a mi feladatunk - maradt.

Az Együd-hagyaték 600 órányi archív hangzóanyagának átjátszása, munkakópiája az MTA Zenetudományi Intézetében - Olsvai Imre irányításával, Németh István közreműködésével - az 1990-es évek elején elkészült. Ugyancsak megtörtént az archív filmanyag (majd 250 tekercsnyi mozgófilm) utómunkálata, videoszalagra történő rögzítése a Magyar Televízió operatőre, Táskái Mihály és munkacsoportja jóvoltából. 1991-ben hosszas tárgyalások után lezajlott a hagyaték egyesítése - az özvegy a múzeumban látta biztosítva e hagyatékrész szakszerű elhelyezését, gondozását, feldolgozását, közzétételét. Az egyesítést követően elkezdődött és mára befejeződött a hagyaték rendezése, nyilvántartása, a hiányzó adatok pótlása, kiegészítése illetve mutatózása, és folyamatban van a teljes hangzóanyag digitalizálása. A munka jelentős részét Molnár Éva gyűjteménykezelő, zenei lejegyző nagy szakértelemmel végezte/végzi.

A perőcsényi gyűjtésről

Perőcsény, ez a börzsönyi falu az 1930-as évektől a néprajzosok kedvelt gyűjtőpontja volt. Gyűjtött itt a háború előtt Szendrey Ákos és Gönyey Sándor, 1945 után Manga János, Györgyi Erzsébet, T. Papp Zsófia, Tarján Gábor és mások. A népi kultúra egyes területeiről születtek részfeldolgozások, elsősorban a tebe készítésének és ajándékozásának szokásáról, de átfogó, komplex mű nem született.

Együd Árpád huszonöt évesen messze került szülőfalujától, Perőcsénytől, de azt sohasem felejtette el. Néprajzosként mindig is arra vágyott, hogy felgyűjtse és közzétegye szülőfaluja népi kultúráját, hagyományait. Az Együd-hagyaték digitalizált hangzóanyagai között 11 perőcsényi adatközlőtől találunk 55 hangfelvételt. Ezek rövid, általában 1-2 perces felvételek. Sajnos az eredetiek a készítés korában elérhető technikai eszközök és felvételi anyagok gyenge minősége, továbbá az eltelt idő miatt igen rossz állapotban voltak. Ezen a digitalizálás némiképp segített, de a felvételek egy része ma is halk, zajos, nehezen érthető. Feltétlenül szükségesnek látszik a felvételek írásos rögzítése is az eredményes feldolgozáshoz.

A 11 adatközlő közül maga Együd Árpád az egyik. 1978. június 29-én készített három felvételén a perőcsényi temető régi sírfeliratainak szövegét mondja magnóra. A további tíz adatközlőből négy, neve szerint az Együd család tagja. A felvételek négy alkalommal készültek: 1959. augusztus 20-án Együd Irmától, nagynénjétől két népdalt, édesapjától, Együd Józseftől egy népdalt, Együd Jánostól pedig három népdalt, histó- riás éneket, újévi köszöntőt és lakodalmi rigmust rögzített. 1977 decemberének végén (27-én és 30-án) két adatközlőtől 13 felvétel készült. Molnár Jánosné a falu unikális népszokásáról, a tebefa küldéséről mesélt, Szabó Józsefné pedig 12 felvételen gyermek- játékokat, népdalokat és balladákat mondott el. 1978. június 29-én és július 3-án négy adatközlővel készült felvétel. Újabb gyermekjátékok, népdalok, lakodalmi versek, hiedelem- és szokásleírások kerültek rögzítésre. Szabó Gézáné további adatokkal szolgált a tebefa ajándékozásáról, Szabó Géza pedig Perőcsény és a Salgó-vár történetéről, családjáról, gyermekkoráról mesélt. Az utolsó digitalizált hangfelvétel 1980-ból származik: egy újabb népdal Együd Irmától.

163