Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

II. KÖZLEMÉNYEK - Vasvári Zoltán: Együd Árpád perőcsényi néprajzi gyűjtéséről

majd 1997-ben kismonográfiában mutatta be életét és munkásságát, ezzel tisztelgett mestere előtt.7 Együd Árpádot életében több kitüntetéssel is megbecsülték: tanárként sportkitüntetéseket, népművelői, hagyománymentési ténykedéséért kétszer is Szocialista Kultúráért érmet, majd a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Pálóczi Horváth Ádám megyei közművelődési díjjal is kitüntették. S mégis valahogy mégsem esett elég szó róla, munkájáról. Talán mert sohasem tolakodott előtérbe; a néprajztudomány szürke eminenciásaként dolgozott. Megszállott volt, aki nemcsak a néprajzi gyűjtő- és rendszerező munkában volt az ország egyik legjelesebb szakembere, de ha kellett, tárlatvezetéssel agitált, felkereste a somogyi kisiskolák honismereti szakköreit, hogy segítsen; rádiós és televíziós vetélkedők szervezője volt, somogyi mindenesként tevékenykedett.

Együd Árpád utóélete ellentmondásos. A Magyar Néprajzi Lexikonban nem szerepel a neve. A Magyar Néprajz V. Népköltészet kötetében A népballada-kutatás története fejezetben Kriza Ildikó Vikár somogyi munkásságának folytatójaként említi Együd Árpádot, akinek sikerült addig ismeretlen ballada altípusokat feltárnia.8 Az Archaikus népi imádságok fejezetben pedig Erdélyi Zsuzsanna említi Együd 1975-ben napvilágot látott Somogyi népköltészet című művét, amelyben az akkoriban frissen ismertté vált műfaj már megjelent.9 „A népi imádságok, az apokrif imák százait gyűjtötte össze, ezek közül néhányat meg is jelentetett. Olyan archaikus fohászokat gyűjtött, amelyeknek egy-két változatát már a XVI. században Bornemissza Péter is feljegyzett bajelhárító es- deklésként" - írja monográfiájában Matyikó Sebestyén József Együd ezen gyűjtéseiről.10 A népzenegyűjtés kapcsán a Magyar néprajz VI. kötetében a Magyar népzene fejezetét Vargyas Lajos írta, s ennek kutatástörténeti bevezetőjében hivatkozik is Együd Árpádra, mások mellett megemlítve nevét, mint a határainkon belül működő, egy-egy területre specializálódó gyűjtőét.11 A kötet végi bibliográfia egy művét tartalmazza: Somogyi nép- költészet, Kaposvár, 1975.

Szűkebb választott pátriája, Somogy méltón őrzi emlékét, és próbálja ápolni és közzétenni nagy jelentőségű munkája hagyatékát. Kaposvárott művelődési központ viseli a nevét, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága pedig a tudományos hagyaték ápolására, a páratlan értékű gyűjtési anyag rendszerezésére, digitalizálására és feldolgozására külön csoportot hozott létre. A hagyaték három nagy részből áll: hangzó-, kézirat- és archív filmanyagból.12 A hangzóanyag - 288 magnószalag és félszáz kazetta - részben Együd Árpád korábban publikált gyűjtéseit, részben kiadatlan anyagait őrzi. A gyűjtések zöme somogyi, de Együd gyűjtött Erdélyben és szülőfalujában, Perőcsényben,

7 Matyikó S.}.: Együd Árpád i. m.

8 Kriza Ildikó: A népballada-kutatás története. In: Magyar néprajz nyolc kötetben. II-VIII. Szerk. Paládi-Kovács Attila et. al. Bp. 1988-2001. V. 275.

9 Erdélyi Zsuzsanna: Archaikus népi imádságok. In: Magyar néprajz i. m. V. 702.

10 Matyikó S. ].: Együd Árpád i. m. 30.

11 Vargyas Lajos: Magyar népzene. A kutatás története. In: Magyar néprajz i. m. VI. 11.

12 Az Együd-hagyatékról lásd Lőrinc Sándor: Az Együd-hagyaték sorsa. Somogyi Hírlap, 1991. március 14. 5.; Szapu Magda: Somogy megye folklorisztikai kutatásai. (Múzeumi Tájékoztató 3.) Kaposvár 2002.24-25.

162