Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
aki a fiú politikai nézeteit rendszerellenes irányba formálta volna, továbbá arra is fény derült, hogy a Pince Klub helyiségében megtalált és lefoglalt gumibotot és bajonettet nem tőle kapta Bauer. Ezt követően az állambiztonságiak figyelmének fókuszába Bérces György, a Postás Szakszervezet üzemi lapjának szerkesztője került, akinek nevét és telefonszámát megtalálták Bauer egyik füzetében, és ez alapján feltételezték a köztük lévő személyes ismeretséget. A nyomozókat az foglalkoztatta különösen, hogy a Bauer személyes tárgyai között talált MTI „Bizalmas" kiadványok, amelyek tartalma a fiú politikai elgondolásainak részét képezhette, származhattak-e Bérces Györgytől. Csak egy 1969. március 6-án kelt rendőri jelentésből tudjuk, hogy sor került az újságíró meghallgatására, aki elmondta, hogy ismeri a kiadványokat, munkája során használja is azokat, de rajta keresztül nem juthatott Bauer Sándor birtokába.114 Egyedül a történelemtanár, aki néhány példányt kölcsön is kapott Bauertől, tett olyan vallomást, miszerint a fiú az édesapjától kapta a kiadványokat. Az MSZMP központi garázsának vezetőjeként dolgozó idős Bauer Sándor erre tagadó választ adott, és a belügyesek által végzett ellenőrzés során is az derült ki, hogy a kiadvány a garázs vezetőségének nem járt, így Bauer édesapjának nem volt módjában ezeket ismerni és a fiának átadni.115 116 A kérdés tehát megválaszolatlan maradt. Látható, hogy a nyomozóhatóságok minden erőfeszítésük ellenére zsákutcába jutottak számos fontosnak ítélt kérdés tisztázásakor. Sikertelenségük fő okozójaként magát Bauert nevezték meg egyik összefoglaló jelentésükben: „Bauer Sándor betegesen na- gyotmondó, hazudozó, egyes meg nem történt cselekményeket megtörténtnek beállító, neuraszténiásan álmodozó, magát mindenáron a középpontba állítani akaró ember volt. Ezért történhetett meg, hogy a baráti körből nyert különböző Bauer által elmondottakat ellenőrizve több esetben meg nem történt események után kutattunk, nemlétező személyeket kíséreltünk meg felderíteni, ami sok fölösleges munkát igényelt."11 Az állambiztonság embereinek kezében a két hónapos nyomozás során semmilyen terhelő bizonyítékra nem sikerült szert tennie, mivel valójában az érintettek semmi törvénybe ütközőt nem követtek el. Az üggyel foglalkozók „összeesküvés előkészítésére irányuló előkészület" feltételezése nem volt egyéb belügyes kényszerképzetnél. A „Fáklyás" fedőnevű ügy lezárása A feljelentési kötelezettség elmulasztása okán terheltté nyilvánított Berger István és Sabján Miklós ellen 1969. március 17-én szüntették meg a nyomozást. A két barát határozatában az alábbi indoklás szerepel: „Nevezett tudomással bírt Bauer Sándornak arról a tervéről, hogy a jelenlegi kormány megdöntése, továbbá Magyarországról a szovjet csapatok kivonása érdekében fegyveres csapatokat akart létrehozni. Nevezett ezt a hatóságoknak nem jelentette. Cselekményével a Btk. 132.§ (1) bek. a) 114 Jelentés, 1969. március 6. ÁBTL V-157854/1 78. 115 Uo. 79. 116 Uo. 82. 138
