Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
pontjába ütköző feljelentési kötelezettség elmulasztása bűntettét követte el. Tekintettel azonban fiatal korára, büntetlen előéletére, az eljárás során tanúsított őszinte, megbánó magatartására és a cselekménnyel összefüggő összes körülményekre úgy határoztam, hogy nevezettel szemben a büntetőeljárást megszüntetem, és figyelmeztetésben része„117 sitem. Két nappal később, 1969. március 19-én került sor a Bauer Sándor elleni eljárás megszüntetésére a Btk. 118. §-ba ütköző, összeesküvés iránti előkészület bűntettének gyanúja miatt indított bűnügyben. A határozat indoklása így hangzik: „A nyomozás során megállapítást nyert, hogy nevezett 1969. január 20-án 13. és 14. h között a fővárosban lévő Múzeum-kertben magát benzinnel leöntötte és felgyújtotta. Ezzel az volt a célja, hogy tiltakozzon a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Bauer Sándor barátai előtt egy fegyveres csoport létrehozásáról beszélt, melynek feladatul szánta, hogy rajtaütéseket eszközöl a járőröző rendőrök ellen és a szovjet katonai objektumok ellen. Több alkalommal beszélt arról, hogy Magyarországon partizáncsoportokat kellene létrehozni a rendszer megváltoztatása céljából. Fentiek alapján nevezettet 1969. január 22-én előzetes letartóztatásba helyeztük és terheltté nyilvánítottuk. Bauer Sándorral szemben az eljárást a Be. 160. § 1. bekezdés c) pontja alapján megszüntetem, mivel 1969. január 23-án a Központi Kórházban veseelégtelenség következtében meghalt."117 118 119 Az iratokból egyértelműen kiderül, hogy a nyomozást nem az összeesküvés előkészítésére irányuló előkészület, illetve az abban való közreműködés bizonyíthatatlansá- gának belátása végett szüntették meg, hanem egyrészt Bauer halála, másrészt a két fiú fiatalkorúsága, büntetlen előélete és megbánó magatartása miatt. A fent idézett indoklásban is csupán azt rögzíthették, hogy Bauer beszélt, vagyis a szavak szintjén tervezte a rendszert megdöntő fegyveres csoport létrehozását - bár tudjuk, hogy ez sem igaz -, de a hangos gondolatot tettek nem követték. A rendőrség nem is tudott olyan közvetlen bizonyítékokat felvonultatni, ami az illegális fegyveres szervezkedést ténylegesen bizonyította volna. Az állambiztonságiak fáradságos munkájuk során egyrészt az összegyűjtött, másrészt a maguk kreálta „bizonyítékok" minden bizonnyal elegendőek lettek volna a vádemelésre és egy koncepciós per megindítására. Ám a politikai rendőrségnek jó oka volt arra, hogy a „Fáklyás" fedőnevű ügy ne lépjen a bírósági eljárás szakaszába. Egyrészt az elsősorban felelősségre vonandó személy, Bauer Sándor meghalt, másrészt a „bírósági tárgyalás során az ügy szélesebb körben válna ismertté",”9 ezt pedig a belügyesek következetesen igyekeztek elkerülni már a nyomozati szakaszban is. 1969. március 19-én a Bauer Sándor elleni nyomozás megszüntetésével lezárult az ügy. Az állambiztonság a két barátot, Sabján Miklóst és Berger Istvánt pedig kutató nyilvántartásba vették, Bauernek pedig már csak a sírját tudták megfigyeltetni. 117 Határozat a nyomozás megszüntetéséről, 1969. március 17. ÁBTL V-157854/1 291-294. 118 Uo. 290. 119 Jelentés, 1969. január 31. ÁBTL V-157854/1 309. 139
