Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése

Teszársz Kálmán Bauer apai nagybátyja (édesapjának unokatestvére) volt, és a fennmaradt iratok tanúsága szerint a gyanúra az adott okot, hogy Bauer a kórházi ágyán fekve kizárólag az ő nevét említette, mint olyant, akivel beszélni szeretne. 1969. február 11-én az üggyel foglalkozók még annyit tudtak a tanúvallomásokból, hogy „Bauer ettől a személytől kapta a nála megtalált gumibotot és bajonetet, továbbá úgy beszélt róla, mint aki szovjet hadifogságban volt, az ellenforradalom alatt fegyveres harcban vett részt, vagyis szovjetellenes felfogásához példaképként tekintette."111

Mindezek ismeretében tervbe vették Teszársz Kálmán kihallgatását és hálózati ellenőrzését, amely az ügynökjelentések tanúsága szerint már az intézkedési terv megszületése előtt, 1969. február 8-án megkezdődött. A díszhal- és madárkereskedést üzemeltető Teszársz Kálmánra állított „Sipos Mihály" fedőnevű ügynök három alkalommal is próbálkozott beszélgetést kezdeményezni Teszársszal, ám egyik alkalommal sem járt sikerrel, az üzletben vásárlási szándékot imitáló ügynök sajnálattal számolt be arról, hogy csupán egy alkalommal, és akkor is csak szakmai kérdésekben sikerült Teszársz Kálmánnal néhány szót váltania.

Teszársz a rokoni kapcsolat ellenére nem tagadta meg a vallomástételt, és 1969. február 12-én sor került a kihallgatására. A jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy Bauer Sándorral való kapcsolata nem volt szorosnak mondható, ritkán találkoztak, és akkor is csak néhány percre. Egymás lakására nem jártak fel, Bauer az üzletében kereste fel Teszársz Kálmánt. „Ezek a látogatások is olyan események után jöttek létre, amikor én valamilyen ajándékot küldtem a gyermek részére édesapjával." Megtudjuk azt is, hogy 1968 Karácsonya körüli napokban találkoztak utoljára, amikor Teszársz kettőszáz forintot küldött ajándékba a fiúnak, és Bauer felkereste nagybátyját, hogy megköszönje az ajándékba kapott összeget.112 Nem lehetetlen, hogy Bauer - esetleg az összeg nagyságát kicsit eltúlozva - büszkélkedett a pénz birtoklásával, és innen eredeztethető a nagymama és a barátok azon értesülése, miszerint Sándornak a halála előtt sok pénze volt.

A nyomozókat igencsak foglalkoztatta, hogy Teszársz említést tett-e a szovjet berendezkedés miatti negatív tapasztalatairól, így azonosítható-e azzal a személlyel, aki Bauert politikai felfogásában befolyásolta. „Határozottan kijelentem, hogy nevezett előtt soha nem beszéltem arról, hogy én szovjet hadifogságban voltam. [...] Azt is határozottan kijelentem, hogy aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről nem folyt köztünk beszélgetés. Ha Bauer Sándor be is jött az üzletbe, elsősorban biológiával kapcsolatos kérdésekről és irodalomról folytattunk beszélgetést, de ezekről is igen ritkán. [...] Végezetül elmondani kívánom, hogy én az 1956-os ellenforradalom idején semminéven nevezhető ellenforradalmi cselekményben részt nem vettem, amikor lehetett a munkahelyemen tartózkodtam, a munkaidőn kívül pedig kizárólag csak a lakásomon."113

Az üggyel foglalkozók belátták, és két héttel későbbi jelentésükben írásba is foglalták, hogy Teszársz Kálmán nem lehetett azonos a példaképként említett nagybáttyal, a köztük lévő laza rokoni kapcsolat miatt nem azonos azzal az állítólagos személlyel,

111 Intézkedési terv, 1969. február 11. ÁBTL V-157854/1 75.

112 Teszársz Kálmán tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1969. február 12. ÁBTL V-157854/1 251.

113 Uo. 253-254.

137