Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése

következménye.94 A koncepció szerint létezett valaki vagy valakik, akik Bauer politikai nézeteit nagyban befolyásolták, mégpedig rendszerellenes irányba. A családtagok biztosak nem lehettek, hiszen a rokoni körben nem folyt hangos politizálás. A barátok, ismerősök befolyásoló szerepe is valószínűtlen, a tanúvallomások tükrében inkább az volt a jellemző, hogy Bauer kezdeményezte a politikai témájú beszélgetéseket, és ő hívta fel társai figyelmét a fennálló rendszer hazug és a nemzeti érdekeket háttérbe szorító voltára. A befolyásoló személynek, ha volt egyáltalán ilyen, a szűk családi és baráti körön kívül álló személynek kellett lennie.

E tisztázandó kérdéskör szempontjából figyelemre méltó információkat tartalmaznak az édesanyával és a nagymamával folytatott rendőri beszélgetésekről készült feljegyzések. 1969. január 24-én a nagymama arról tájékoztatta Tóth Sándor rendőr századost, hogy az önégetés előtti napon unokája meghívta őt és unokahúgát a néhány nappal később, a Magyar Néphadsereg Tiszti házába megrendezésre kerülő Metro együttes koncertjére. Bauer azt is hozzátette, hogy „a megjelenésünk anyagi része senkit se érdekeljen, mindent ő fog fedezni. [...] A meghívással kapcsolatban Bauer Sándor közölte még nagyanyjával és unokahúgával azt is, hogy a Tiszti Házba történt meghívást egy fiatal hadnagy vagy főhadnagy barátja eszközölte."95 Az anya és a nagymama azt is elmondta, hogy „az utóbbi időben Sándor egyre gyakrabban tett olyan kijelentéseket, amiből arra lehetett következtetni, hogy olyan előttük ismeretlen, nagymennyiségű pénzösszeggel rendelkezett, amit ők nem tudtak megérteni, hogy honnan is szerezhette".96

Az édesanya beszámolt arról is, hogy január 20-án, hazaérkezésekor a hamutartóban talált cigaretta végek alapján és tudván, hogy fia nem dohányzik, arra következtetett, hogy a délelőtt folyamán fián kívül mások is tartózkodtak a lakásban.97 Azt is elmesélte, hogy Sándor önégetése után a lakásban körül nézve arra a megállapításra jutott, hogy eltűnt fia egyik zakója és két pulóvere.

Bauer nagybátyja, Vácz László is megerősítette, hogy Bauer többször utalt egy „katonaismerősére". További részleteket nem tudott róla. Érdekes, hogy a nyomozást végzők ezt nem tartották lényegesnek, nem vizsgálódtak a tiszti házba járók körében, közülük senki nem szerepel a kihallgatottak között, vagy legalábbis fennmaradt dokumentumok nem állnak erről rendelkezésre.

Van tehát egy „titokzatos" katonaismerős. Azt is tudjuk, hogy halála előtt Bauer utalást tett arra, hogy jelentős pénzösszeggel rendelkezik, nem tudni honnan. Az sem kizárt, hogy az önégetés délelőttjén nem egyedül tartózkodott otthonában, hanem mással-másokkal együtt, akik esetleg tudhattak és segédkezhettek az önégetésre való felkészülésben. A fent idézett, 1969. január 30-i jelentésben azt is rögzítik, hogy a múzeumkerti önégetéskor két olyan személy is jelent volt, akik gyanúsan passzívan viselkedtek, és egyikük a rendőri felszólításra sem volt hajlandó igazolni magát. A két gyanús személy közül az egyik egy középkorú, a másik pedig egy húsz év körüli férfi, akiről

94 Jelentés, 1969. január 30. ÁBTL V-157854/1 73.

95 Feljegyzés, 1969. január 28. ÁBTL V-157854/1 62.

96 Feljegyzés, 1969. január 28. ÁBTL V-157854/1 63.

97 Jelentés, 1969. február 10. ÁBTL V-157854/1 67.

132