Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése

nyilvánítás indoklásában azt rótták fel neki, hogy bár tudomása volt Bauer Sándor fennálló rendszer megdöntésére irányuló szándékáról, elmulasztotta a feljelentési kötelezettségét.79

Látható, hogy más időpontban és más indokkal került sor a két barát terheltté nyilvánítására. Figyelmet érdemel, hogy Sabján Miklós hamarabb válik a Bauer-ügyben terheltté, mint maga Bauer Sándor, hiszen Sabján határozata január 21-én, Baueré pedig csak másnap, január 22-én este kelt. Bauer terheltté nyilvánítását nem csak a múzeumkerti önégetéssel és az akkor elhangzott szovjet csapatok ittléte elleni nyilvános tiltakozással indokolták, hanem az addig meghallgatott két barát tanúvallomásaiból megtudottakkal, nevezetesen a pártra és a kormányra tett, szélesebb körben terjesztett „gyalázó" kifejezések miatt is. Felvetődik a kérdés, hogy a feltételezett „ellenforradalmi szervezkedés", amelyet mindkét barát 1969. január 21-i jegyzőkönyvében önkényesen rögzítettek, miért nem szerepel Bauer terheltté nyilvánításának indoklásában.

Bauer Sándor a terheltté nyilvánítása után néhány órával életét vesztette. Úgy halt meg, hogy a kórházi szobájában éjjel-nappal jelen lévő rendőrök kihallgatási szándékának ellenállt, ha kérdezni próbálták, makacsul hallgatott.80

Bauer halála

Bauer Sándor 1969. január 23-ra virradóan, egy hónappal a 17. életévének betöltése előtt elhunyt. Minderről a fiú hozzátartozóin kívül az ország lakosságának csak azon része értesülhetett, akik a halálhír beolvasásakor a Szabad Európa Rádió adásait hallgatták, vagy akik figyelmesen átolvasták a Népszabadság január 24-i számát. Ezen a napon ugyanis az olvasókat befolyásoló, Bauerről valótlanságokat állító cikk jelent meg a pártújságban „Patológia és politikai uszítás" címmel.

„Tévedett - s alighanem szándékosan - a nyugatnémet DPA hírügynökség, amely a 17 éves Bauer Sándor hétfői, nyilvános öngyilkosságáról hírt adva azt is jelentette, hogy a »magyar fiatalság körében nagy lehet az izgalom«. A valóság az, hogy sem a fiatalság sem az idősebbek körében nem okozott megrázkódtatást a szerencsétlen, idegbeteg fiú önégetése. Az emberek megértették, hogy itt patologikus, a betegség területére tartozó esetről van szó. A történetnek - bármennyire is szeretnék néhányan Nyugaton az ellenkezőjét - idehaza nem volt politikai visszhangja. Az eset érthetően beszédtémává vált, sajnálkozás támadt. Valóban sajnálni való, ha egy fiatalember - aki két évvel ezelőtt már más módon el akarta dobni magától az életet - másodszor is öngyilkosságot követ el, méghozzá azon szörnyű módon, amelyet Bauer Sándor választott. Azok, akik minden alkalmat megragadnak, hogy uszítsanak a szocialista országok ellen ezúttal is megkísérelték, hogy Bauer tettét a maguk számára kiaknázzák. [...] A Szabad Európa Rádió hősnek tartja Bauert, s bár a müncheni urak sem helyeselhetik nyíltan cselekedetét, s óvnak hasonlóktól, mindenesetre ebből az alkalomból is rázendítettek uszító szólamaikra. A kölni rádiósok is kiváló stilisztikai érzékkel szőtt körmondatokban igyekeznek bizonyítani a szerencsétlen fiatalember egzaltált tettének általuk kitalált politikai jelentését és jelentőségét. Nos,

79 Határozat terheltté nyilvánításról, 1969. február 6. ÁBTL V-157854/1 125.

80 Elhangzott Vácz Lászlóval 2009. november 12-én készült interjúban.

126