Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
figyelmen kívül hagyni, hogy Bauer Sándor önsebzésének és a múzeumkerti önégetésének véghezvitelekor serdülőkorban volt. Ez az életszakasz számos testi-lelki változással és kihívással jár, amelynek egyik legfontosabb fejlődési állomása az identitás kialakulása, amely nem mentes a félelemtől és szorongástól. Nem véletlen, hogy az önvagdosás napjainkban is a serdülőkor - nem általános, de nem is ritka - sajátossága, hisz feszültségoldó és szorongáscsökkentő hatása van. Bauer önsebzését is ekként kell értelmezni. Ha igaznak fogadjuk el Berger István Bauerről adott jellemzését is, miszerint „hirtelen természet, hogy ha nem értenek vele egyet, akkor felugrik és ordítozik, vagy éppen ülve marad és csapkodja a combját, miközben ugyancsak hangoskodik", akkor ebben a jellemzésben is a kamaszkorra jellemző hangulatingadozást kell meglátnunk, vagy az általánosnál impulzívabb személyiségűnek gondolhatjuk. Nem életszerű ugyanis, hogy Berger vagy Sabján szoros barátságot ápolt volna egy olyan fiúval, akinek rendszeres dühkitörései voltak. Az ilyen emberek jellemzően társtalanok, barát nélküliek. Könnyen lehet - és Sabján Miklós ezt meg is erősítette -, hogy Bauernek voltak vehemensebb megnyilvánulásai, ám az állambiztonságiak a kihallgatásról készült jegyzőkönyveket sok esetben úgy fogalmazták át, hogy abban olyan kép jelenjen meg Bauerről, mint akinek alaptulajdonsága az agresszivitás. Azok a meghökkentő elbeszélések, amely szerint Bauer saját kezét satuba fogta, bőrét átlyukasztotta vagy, hogy sebeit a fájdalom fokozása céljából befűszerezte, minden bizonnyal nem felelnek meg a valóságnak. Feltételezhetően ezek a cselekmények - ha valóban bekövetkeztek - maradandó sérülést okoztak volna Bauer kezén, másrészt a meghallgatott több mint negyven tanú közül nem csak kettő tett volna ezekről említést. Fennáll a gyanú, hogy e két tanú kihallgatási jegyzőkönyvei vagy valótlan, vagy torzított információkat tartalmaznak, amely módszer alkalmazása, mint láttuk, nem állt távol az üggyel foglalkozó belügyesektől. Bauer tettének megértéséhez a serdülőkor további néhány ismérvét is szem előtt kell tartani. Ez az az időszak, amikor a fiatal mindent és mindenkit kérdőre von, feszegeti a határokat, a korlátoknak ellenáll, a hatalommal szembeszáll, lázad. Lázadni minden korban és bármely társadalmi-politikai berendezkedés ellen lehet. A propaganda által hangoztatott, ám a gyakorlattal szöges ellentétben álló, diktatórikus berendezkedésű Kádár-korszak, amelyben Bauer a mindennapjait élte, bőven szolgáltatott okot a kritikára, ellenállásra. A Budapesti Rendőrfőkapitányság nyomozati tevékenysége 1969. január 20. és március 19. között A politikai rendőrség ténykedése 1969. január 20. és január 23. között 1969. január 20-án a rendőrhatóság bekapcsolódott egy olyan ügy hátterének a felderítésébe, ahol az önégetés során rendszerellenes kijelentések is elhangzottak. Még ezen a napon látogatást tettek a cselekményt elkövető Bauer Sándor édesanyjánál, magukkal vitték a fiú néhány személyes holmiját, így néhány iskolai füzetét és a noteszét. Ezek áttanulmányozása után azt a következtetést vonták le, hogy „Bauer, illetve társai programként állították 124
