Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
vagy hamis voltának eldöntéséhez. A 10-11 éves korban elkövetett szuicid próbálkozás Sabján Miklós 1969. január 21-én délután felvett vallomásában olvasható először, vagyis a rendőrhatóság a múzeumkerti események másnapján szerezhetett erről először tudomást. Ám ugyanezen a napon, vagyis január 21-én jelent meg az első rövid híradás Bauer múzeumkerti önégetéséről az Esti Hírlapban, és a hír már említést tett Bauer egy korábbi, egészen pontosan 15 éves korában megkísérelt öngyilkosságról. A dátumbeli egybeesésből arra következtethetünk, hogy a sajtóban közölt, korábbi öngyilkossági kísérletről szóló információ nem alapulhatott Sabján tanúvallomásán. Sokkal inkább a fordított információáramlásról lehet szó: a kommunista hatalom képviselői - a múzeumkerti önégetés rendszerellenes voltának elhallgatása céljából - kigondolták a korábbi vagy ismételt öngyilkosság koncepcióját, és ezt mondatták el néhány tanúval, vagy önhatalmúlag írták bele a tanúvallomásokba, ezt hangsúlyozták a híradásokban, sőt, még a holttest boncolását végző orvosokkal is megállapíttatták, hogy Bauer Sándor „kóros személyiség" volt.73 A korábbi öngyilkossági koncepció valóságtartalma az általános iskolai barát, valamint a nagybácsi állításaival is ütköztethető. Becskei Péter gyermekkora óta ismerte Bauer Sándort. A felső tagozatos években, amikorra a tanúk az állítólagos gyógyszeres öngyilkossági kísérletet tették, legjobb barátok voltak. A Bauert jól ismerő Becskeit a rendőrség sem hallgatta ki. 2009 őszén Becskei Péter készségesen vállalta Bauer Sándorral kapcsolatos emlékei felidézését. Az interjú során szóba került öngyilkossági kísérlet megtörténtére tagadó választ adott: „Nem, ilyen biztos, hogy nem volt. Soha nem fenyegetőzött öngyilkossággal. [...] Arra sem emlékszem, hogy rosszul lett volna, és kocsival kellett elvinni."74 Vácz László, Bauer édesanyjának testvére is határozottan állítja, hogy a korábbi öngyilkossági kísérletek említése valótlanság. Bauer Sándor és édesanyja szoros kapcsolatot ápoltak a rokonsággal, tudomásuk volt az egymással történtekről. Egy ilyen összetartó család esetében szinte elképzelhetetlen, hogy ne tudtak volna egy esetleges öngyilkossági kísérletről és ezzel összefüggő kórházi kezelésről.75 Sabján Miklós, akinek a tanúvallomásában először került említésre a korábbi öngyilkosság, a vele készített interjú alkalmával határozottan elutasította ennek megtörténtét. Arra a kérdésre tehát, hogy Bauer Sándor megkísérelt-e korábban öngyilkosságot, a fentiek alapján nemleges válasz adható. A saját testén, saját maga által eszközölt vágások megtörténtét a barátok a közelmúltbeli visszaemlékezésekben is megemlítették. Becskei Péter és Bauer Sándor között, az általános iskola elvégzése után ritkábbá váltak a találkozások. Egy találkozó alkalmával Becskei Bauer felkarján látott vágás utáni forradásokat. „Nyolcadik után, miután találkoztunk, akkor láttam, hogy milyen a keze. Előtte nem vagdosta magát. Kérdeztem, hogy mi ez, azt mondta, hogy önuralmát bizonyította ezzel, fogadás volt."76 Az önvagdosás négy személy vallomásában fordul elő, és Becskei Péter megbízható elmondása alapján igaznak fogadhatjuk el. A cselekménnyel kapcsolatos véleményalkotáskor azonban nem szabad 73 Katonai igazságügyi orvosszakértői boncolási jegyzőkönyv. ÁBTL V-157854/2 41. 74 Elhangzott Becskei Péterrel 2009. október 12-én készült interjúban. 75 Elhangzott Vácz Lászlóval 2009. november 12-én készült interjúban. 76 Elhangzott Becskei Péterrel 2009. október 12-én készült interjúban. 123
