Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése

Az osztályfőnökhöz hasonlóan zárkózott fiúként jellemezték az Ecseri úti Trabant- szerviz vezetői, munkatársai is, akik mellett az autószerelő tanonc Bauer gyakornoknak volt beosztva.

Érdekes módon a szakiskolai osztálytársai közül mindössze egy személyt hallgatott ki a rendőrség, azt a Trizna Istvánt, aki mindössze egy évig, az 1966/1967-es tanévben volt Bauer osztálytársa. Nem sokkal az ügy lezárása előtt felvett tanúvallomásában megdöbbentő információkat közölt Bauer Sándorról. „Bauer Sándor a mi ismeretségünk idején különböző dolgokat művelt, amiről nekem és más osztálytársunknak is az volt a véleménye, hogy nem teljesen beszámítható. Az indiánok szokásaival kapcsolatban, az ingerek, fájdalmak elviselésével összefüggésben arról beszélt nekünk, hogy ő több helyen vágásokat végzett a testén, azokat besózta és paprikázta, és ez neki nem fáj. A műhelyben megkért bennünket tanulótársait arra, hogy a kezét húzzuk, miután ő a satuba befogta azt. Más alkalommal fémfűrésszel bevágta az ujját, vagy fúróval átfúrta a hüvelyk és mutató ujj közötti bőrt. Mi láttuk rajta, hogy fájt neki, amikor ezeket csinálta, de sohasem panaszkodott, sőt azt igyekezett hangoztatni, hogy nem fáj. [...] Jellemzésként el tudom még mondani, hogy a munkahelyen több alkalommal Gorilla majomra jellemző testtartást vett fel és ilyenkor kijelentette, hogy ő Gorilla. Ezzel a testtartással ijesztgette tanulótársait. [...] Én többször beszéltem vele 1966-67-ben arról, hogy hülyeségeket csinál, amikor vagdalja magát. Erre kijelentette, hogy ő fakir akar lenni, arra törekszik, hogy kiölje magából az idegeket."70

Bauer személyisége a közelmúltban készült visszaemlékezések alapján

A fennmaradt tanúvallomások változatos és egymásnak ellentmondó információkat és jellemzőket őriznek Bauer Sándor személyiségéről. A fiú halála után négy évtizeddel több rokon és közeli barát idézte fel kérésemre Bauer személyiségével kapcsolatos emlékeit, így Vácz László, Becskei Péter és Sabján Miklós.

Becskei Péter gyermekkora óta ismerte Bauer Sándort, általános iskolai osztálytársak és legjobb barátok voltak. „Csak jót tudok mondani róla. Haverkodtunk együtt, csavarogtunk, kirándultunk. Az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Erdész akart lenni, de nem vették fel. Könyveket és bélyegeket gyűjtött. Sokszor úgy voltunk, mint a testvérek. Az édesanyja sokat dolgozott, volt úgy, hogy a Sanyi egész héten nálunk volt, anyám vigyázott rá, csak aludni ment haza. [...] Sanyi nagyon jószívű volt, nagyon olvasott volt, mihozzánk képest túl olvasott. A történelem nagyon érdekelte, a németek és a második világháború főleg. [...] Nem emlékszem, hogy az apját egyszer is láttam volna. Nem is mesélt róla. Édesanyja egyedül nevelte, egyszerű körülmények között éltek, szép, tiszta lakásban. Sanyi is mindig tiszta volt. Bár ő szerette az extra dolgokat, bakancsot, bőrdzsekit. Odafigyeltek a szülei az öltözködésére, volt sok olyan cuc- ca, amilyen a többinek nem volt, és meg lehetett csodálni. Mindig nagyon pedáns volt, nyakkendőt és inget hordott. Gondolom, ezt a szüleitől látta. Kirívó egyéniség volt nem csak gondolatokban, hanem öltözködésben is. [...] Azt tudom, hogy voltak kései, de hogy ezzel osztálytársra támadt volna? Ebből abban az időben biztos kirúgás lett volna.

70 Trizna István tanúvallomása, 1969. március 6. ÁBTL V-157854/1 245.

121