Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
Ez ma sem volna apróság, abban az időben sem volt apróság, az én emlékeimben ezek nincsenek meg, a verekedések sem. Nem volt agresszív."71 72 Sabján Miklós a következőket tartotta fontosnak elmondani: „A Sanyi korán érő fiú volt, 16 éves korában már olyan volt, mint egy huszonéves. Voltak furcsa dolgai, néha voltak hirtelen fellobbanásai, vadócságai. A kihallgatási jegyzőkönyvemben szereplő »nagyképű« jelzőt, lehet, hogy mondtam a kihallgatásomkor, de nem tartom Bauert annak. [...] Nagyon sajnáltam, amikor meghalt, és úgy gondoltam és gondolom ma is, hogy értelmetlen dolog volt, hiszen eltelt még jó pár év, mire a ruszkik kimentek." Bauer Sándor egyszerre volt bátor, vakmerő és naiv. Önmaga hatalmas fájdalmakkal járó elégetéséhez elszántság vagy súlyos fokú elmebetegség szükségeltetett, ám ez utóbbi lehetőség Bauer esetében kizárható. Ugyanakkor naivitásra vall az, hogy egyszemélyes cselekményétől remélt gyökeres politikai változást. A Szovjetunió többek között az 1956-os magyar forradalom, valamint az 1968-as prágai tavasz kapcsán is demonstrálta, hogy nem tűri a szocialista táboron belüli, a fennálló berendezkedés ellen tiltakozó akciókat. Mindezekről a történelem iránt aktívan érdeklődő Bauernek tudomása volt, saját tettétől viszont úgy tűnik, hogy ennek ellenére is fordulatot remélt. Autoagresszió, öngyilkossági kísérlet - mi lehet igaz ebből? A fentebb ismertetett korabeli tanúvallomások alapján kibontakozó személyiségjellemzőkből két elemet érdemes kiemelni és a visszaemlékezésekben elhangzottakkal ösz- szevetni, mégpedig az állítólagos gyermekkori öngyilkossági kísérletet, továbbá a serdülőkori falcolást. Az esemény utáni napokban, a sajtóban megjelent információkkal az államhatalom arról igyekezett meggyőzni a nyilvánosságot, hogy Bauer Sándor egy idegbeteg, tudatzavarban szenvedő fiú, és az 1969. január 20-án elkövetett önégetése egy ismételt öngyilkossági próbálkozás volt. A korábbi öngyilkosságra való utalás hat kihallgatási jegyzőkönyvben tűnik fel: először Sabján Miklóséban, aki tanúvallomása szerint Bauer Sándortól hallott erről. A baráti körhöz tartozó Máté János Sabján Miklóstól szerzett erről tudomást. Cseh Jánosnak saját bevallása szerint Bauer osztálytársai mesélték, és öccsének, Cseh Imrének minden bizonnyal ő adta tovább az információt. A szomszédban lakó ismerős, Heitler Gabriella is tudott arról, hogy Bauer általános iskolában gyógyszerek beszedésével akarta megölni magát, bár a tanúvallomásból nem derül ki, hogy kitől származik az információ. Mindenesetre látszik, hogy a megkérdezett barátok egyike sem volt szemtanúja a kísérletnek, csak - a tanúvallomások szerint - hallottak róla valakitől. A barátok mellett Borsovszky Rudolfné osztályfőnök is említést tett a begyógyszerezésről, ám a tanúvallomásából nem derül ki, hogy ennek megtörténtekor jelen volt, vagy pedig később, másoktól értesült róla. A gyermekkori gyógyszeres öngyilkosságot más-más életkorra datáló tanúvallomások és a megjelent sajtóhírek dátumainak összevetése, továbbá az élő rokonok, barátok beszámolóinak együttes vizsgálata közelebb visz az öngyilkossági kísérlet igaz 71 Elhangzott Becskei Péterrel 2009. október 12-én készült interjúban. 72 Elhangzott Sabján Miklóssal 2010. január 20-án készült interjúban. 122
