Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
felbíztatta, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek a fején oroszmintájú prémes sapka van, azt verjék le."66 A megmaradt iratanyagok tanúsága szerint mindezek mellett Bauer egy olyan csoportot is szervezett az általános iskolai diáktársainak részvételével, amelyik a horogkeresztet választotta jeléül: „Létre is hozott egy un. »halálfejes légiót«, melynek emblémáját az ipari vásár alkalmával egyik külföldi autóról szerelte le. Ez valami halálfej és horogkereszt volt, pontosan nem tudom, ez volt a jelvényük. Arra biztatta társait, hogy ők is szerezzenek ilyet. A társaság rendőrségi közbeavatkozásra oszlott fel, Bauert kicsaptuk az iskolából."67 A fentebb idézet osztályfőnöki vallomás sok meghökkentő információt tartalmaz, amelyeknek valóságtartalma kétséges, ám a vallomás utolsó mondata bizonyíthatóan valótlanság. Bauert ugyanis nem csapták ki az iskolából, talán azért sem, mert nem is létezett az ún. „halálfejes légió", a Május 1. úti Általános Iskola 1966-os évkönyvének bejegyzése szerint ebben az iskolában végezte el a nyolcadik évfolyamot, és fejezte be alapfokú tanulmányait. Az eddigiek alapján Bauer Sándor művelt, érdeklődő, meggyőzően kommunikáló, segítőkész, vidám, társaságot kedvelő fiú volt, ugyanakkor a társas közegben mindig igyekezett a figyelem középpontjába kerülni. Ezt teátrális viselkedésével, iskolatársak előtt elkövetett öngyilkossági kísérlettel, valamint agresszív megnyilvánulásokkal is igyekezett kiprovokálni. Lobbanékony természetű, szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokra és dühkitörésekre hajlamos, önfejű, ellentmondást nem tűrő személyként jellemezték. A néhány héttel később kihallgatott Cseh testvérpár, akik az általános iskolából ismerték Bauert, tovább bővítették a róla kialakult képet. Az idősebb, Bauer Sándorral baráti kapcsolatban lévő Cseh János hazudozónak, nagyokat mondónak titulálta, a néhány évvel fiatalabb Cseh Imre pedig vezérszerepre törő, veszíteni nem tudó jelzőkkel illette. „Nevezett korábbi magatartásával kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy többször játszottunk együtt katonásdi játékot, amikor Bauer Sándor magát mindig a legmagasabb vezérnek tüntette fel. Saját magának mindig a napóleoni címet adta, s úgy is kellett szólítani játék közben. A játékból neki kellett kikerülni győztesnek, mert azt szinte nem bírta elviselni, hogy vereséget szenvedjen."68 Bauer Sándor az önégetés idején a Bánki Donát Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola harmadik évfolyamos tanulója volt. Míg az általános iskolai osztályfőnökének kihallgatására a Múzeumkertben történtek után két nappal sor került, addig a középiskolai osztályfőnököt csak három héttel az események után, 1969. február 11-én kérdezték ki. Nagy Gábor osztályfőnök másfél oldalas jegyzőkönyvében nagyon rövid jellemzést olvashatunk a fiúról. „Közepes tanulmányi eredményű, jó magaviseletű, csendes, jóindulatú gyereknek ismertem meg. Az iskolába rendszeresen eljárt, hiányzásait igazolta. Magatartását zárkózottnak tudom jellemezni, nem igen barátkozott az osztályban, szünetekben is csak olvasott rendszerint."69 66 Uo. 67 Uo. 151. 68 Cseh Imre tanúvallomása, 1969. február 14. ÁBTL V-157854/1 248. 69 Nagy Gábor tanúvallomása, 1969. február 11. ÁBTL V-157854/1 239. 120
