Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
A következő napokban, 1969. január 22. - január 31. között került sor az általános iskolai osztályfőnök, iskolatársak, barátok, ismerősök egy részének kihallgatására. Borsovszky Rudolfné felső tagozatos osztályfőnök 6 éves kora óta ismerte Bauer Sándort. A vizsgálati dossziéban egy 1969. január 22-én kelt, a rendőrfőkapitányság Tolnai Lajos utcai hivatalos helyiségében felvett tanúvallomás maradt fent. Jung Józsefnével, az alsó tagozatos osztályfőnökkel készített beszélgetés során jutott tudomásomra, hogy a rendőrség Bauer cselekménye után megjelent az általános iskolában, és ott hallgatta ki Borsovszky Rudolf- nét. Ennek Jung Józsefné szemtanúja is volt.61 Az iskolában készült első kihallgatásról készült írásos feljegyzés azonban hiányzik az iratanyagból. A vizsgálati dossziéban található tanúvallomásában részletes, pozitív és negatív elemeket egyaránt tartalmazó jellemzést adott a fiúról. „Jellemzője volt, hogy rendkívül dús fantáziájú volt, nagyon sokat olvasott, olvasmányait színesen vázolta társai előtt, jó előadókészsége volt, meggyőző erővel adta elő a mondanivalóját. Magatartásából kiindulva rendkívül szeszéjes [sic!], kiegyensúlyozatlan volt. A fegyelmet nem tűrte, akaratos volt. [...] Jelleméhez az is hozzátartozik, hogy környezetében rendkívül figyelmes, lányokkal szemben lovagias volt, éppen ezért a gyerekek nagyon kedvelték."62 Az osztályfőnöktől tudjuk azt is, hogy „nagy feltűnési vágyban szenvedett, szerette, ha vele foglalkoznak, mindég szerepelni akart, erre mutat az is, hogy állandóan azzal fenyegette környezetét, hogy elpusztítja magát. VI.-os korában különböző gyógyszereket szedett be, olyan időpontban, hogy az iskolában legyen rosszul, s az egész iskola tudjon cselekményéről. Gyomormosással helyre tudták hozni, de később is többször beszélt arról társainak, hogy megismétli cselekményét."63 A tanúvallomást tovább olvasva az a benyomás alakulhat ki az olvasóban, hogy Bauer nem csak önmagára, hanem egyes társaira is veszélyes volt. „Nagyon szerette barátait, értük a szó szoros értelmében ölni is képes volt. Egy esetben előfordult, hogy egyik társa megbántotta a barátját, erre késsel támadt, ha a tanár ki nem csavarja a kezéből meg is öli, így megsértette a gyermek nyakát. Azt is meg kell viszont jegyezni, hogy ez után az eset után szinte önkívületi állapotba került, kb. Vi óráig locsoltam, s látszott, hogy nem tud magáról. Izgágaságát mutatja, hogy gyakran kihívta »párviadalra« társait, akiknek levelet küldött, aláírás helyett egy halálfejet rajzolt. Ezekben a kihívásokban közölte, hogy bicskával jelenjenek meg a meghatározott helyen."64 Az osztályfőnök Bauer személyiségének, agresszív megnyilvánulásainak részletezése mellett, illetve azokkal összefüggésben politikai nézeteiről, Hitler iránti szimpátiájáról és szovjetellenességé- ről is említést tett. „Sokszor szervezett csapatokat, játékaiban is a harcos elemek domborodtak ki, s általában szembeállította egymással a fasiszta és kommunista elemeket, s Ő mindég a fasiszták között volt, s mindég a vezérük."65 A tanárnő fennmaradt vallomásában olvasható az is, hogy Bauer társait is buzdította különböző „szovjetellenes" tettek elkövetésére: „A szovjetellenessége abban is megnyilvánult, hogy a tanulótársait 61 Elhangzott Jung Józsefnével 2009. október 7-én készült interjúban. 62 Borsovszky Rudolfné tanúvallomása, 1969. január 22. ÁBTL V-157854/1 151. 63 Uo. 64 Uo. 65 Uo. 150. 119
