Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Istenes Mónika: A „Fáklyás-ügy". Bauer Sándor önégetése
munkatársai. A nyomozást végzők a hálózati állományukat is mozgósították, a kihallgatások mellett többüket titokban megfigyeltették, ügynököket állítottak rájuk. Bizonyítékok hiányában a Bauer és társai ellen indított nyomozást 1969. március 19-én lezárták, a fiú terheltté nyilvánított két barátját, Sabján Miklóst és Berger Istvánt figyelmeztetésben részesítették, és kutató nyilvántartásba vették. Bauer tette hosszú évekre tabuvá vált. Története napjainkban többnyire a cselekmény évfordulóján kerül fókuszba, újságcikkek, rádióműsorok, koszorúzások keretében emlékeznek a fiatalemberre. Míg az 1990-es évek végétől megjelenő publikációkban nemzeti hősként és mártírként jelenik meg, addig a korabeli állambiztonsági iratokban pszichopatának titulálják. Nem feladatom a merőben ellentétes álláspontok egyikét igaznak, a másikat pedig valótlanságnak minősíteni, nem is lehetne, hiszen a „Fáklyás-ügy" ennél jóval összetettebb. Véleményem szerint a serdülőkor testi-lelki nehézségeit átélő, csonka családban nevelkedő, vagyis sajátos életkorú és élethelyzetű, ám hazáját és nemzetét kétségtelenül szerető fiatal fiú tette egy olyan történelmi korban nyer értelmet és pozitív megítélést, amilyen a Kádár-korszak is volt, ahol a pozitív jelenségek nagy része csak propagandaszinten volt jelen, és ahol a nemzeti érdekek nagymértékben háttérbe szorultak. Bauer tettének értékelésekor azt is mérlegelni kell, hogy Jan Palach néhány nappal korábbi prágai önégetése mennyiben járult hozzá Bauer hasonló cselekményéhez. Jan Palach, vagy ahogy Bauer nevezte, a „cseh testvér" 1969. január 16-i tettével a „prágai tavasz" leverése ellen akart protestálni. Felvetődik a kérdés, hogy ha a prágai egyetemista tette, amelyről biztosan állítható, hogy példaként és mintaként szolgált Bauer számára, nem következett volna be, vajon Bauer Sándor felgyújtotta volna magát? Bauer Sándor történetének feltárásához a politikai rendőrség ténykedése során keletkezett, ma az Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellehető dokumentumok jelentették a legfontosabb írásos forrásokat. A rendelkezésre álló levéltári dokumentumok tanulmányozása mellett hat olyan személlyel készítettem interjút, akik jól ismerték Bauer Sándort. Készséggel vállalta emlékei felidézését a két nagybácsi, Vácz Gyula és Vácz László, Vácz Szilvia, Bauer unokatestvére, továbbá az alsó tagozatos osztályfőnök, Jung Józsefné, az általános iskolai osztálytárs és barát, Becskei Péter, valamint a „Fálykás" fedőnevű ügyben terheltté nyilvánított barát, Sabján Miklós. A velük folytatott, eddig nem publikált beszélgetések nélkülözhetetlenek voltak az állambiztonsági dokumentumokban szereplő információk egyoldalúságának oldásához, az iratokban szereplő egyes elemek koncepciószerűségének feltárásához. A „Kádári aranykor" jellemzői Bauer Sándor tettének megértéséhez szükséges felvázolni azon időszak főbb jellemzőit, amely cselekményének hátterét adta. A Kádár-korszak 1963 utáni szakaszát „klasz- szikus kádárizmusnak" vagy „kádári aranykornak" szokás nevezni. Ezen időszak karakterisztikus vonása a diktatórikus berendezkedés mellett az egypártrendszer megkérdőjelezhetetlensége, a pártállami centralizált hatalomgyakorlás, az emberi és polgári jogok szigorú korlátozottsága, a sajtó cenzúrázása és pártirányítása volt. Fennmaradt továbbá a rendszer kritikájának tilalma is, amely a szocialista társadalmi 100
