Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Varga Lujza: Ferenc József utolsó diplomatája - Hevesy Pál
kellemes ember és kitűnő benyomást tesz, azt hiszem, jól fogjuk megérteni egymást. Szolgálatainkat előre is rendelkezésre bocsátottuk egymásnak. A Főtitkárság politikai osztályába is ki lett nevezve egy német diplomata, mint első osztályú referens: Cecil von Renthe-Finck követségi tanácsos. Utóbbival több évet töltöttem konstantinápolyi, berni és párizsi állomáshelyeimen és így őt jól ismerem, valamint feleségét is, Vitzthum grófnőt, még leánykorából ismerem. Nevezett követségi tanácsos igen jóravaló ember, akiben szintén támaszt fogunk találni. A tanácsülés folyamán a német delegáció tagjaival sűrűn érintkeztem, Schubert államtitkár igen behatóan személyesen, többízben pedig Bülow és Boltze, Schubert megbízása alapján tájékoztattak a tárgyalások menetéről, sőt (számjeles) táviratokat is eredetiben felolvastak nekem. Részben hálából, részben acélból, hogy ez a jövőben is így történjék és bevett szokássá váljék, talán célszerű volna, ha Kánya követ úr oly szíves volna alkalmilag egy szó köszönetét mondani Schubertnek mindezen szívességekért."60 Fentiekből kiderül, hogy Hevesy - magyar főtitkársági munkatárs híján - személyes kapcsolatain keresztül tudott a szükséges információk birtokába jutni. Fiabár láthattuk, hogy az elkövetkező években kísérletet tett magyar szakemberek (Ottlik György és Baranyai Zoltán) elhelyezésére a Főtitkárságon belül, a kudarc után levonta a következtetést: a rendszert meg kell reformálni. A Népszövetség 1929 őszén megtartott Közgyűlésén, a IV. (költségvetési) főbizottságban részletes vita folyt a Főtitkárság újjászervezésével kapcsolatban. Hevesy ekkor, angol biztatásra tette meg a Titkárság újjászervezését indítványozó első felszólalását. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy az elvileg épp a titkos diplomácia megszüntetésére létrehozott Népszövetség gyakorlati tevékenysége valójában továbbra is a titkos diplomáciára épül. Beszédében az alapproblémát így foglalta össze: „A közgyűlés - folytatta a magyar delegátus - évenként csak egyszer tanácskozik, a tanács pedig évenként csak négyszer, illetve háromszor ül össze, addig a főtitkárság állandó intézmény, éppen ezért nagyon fontos az, hogy az egyes államok miképpen vannak képviselve a főtitkárságban. A főtitkárság láthatatlan keze mozgat mindent. Itt készítik elő a határozati javaslatokat, és a jelentéseket. Akárhányszor a tanács tagjai egyszerűen csak felolvassák a főtitkárság munkálatait. Tévedés azonban azt hinni, hogy ha egy állam polgárai helyet foglalnak a főtitkárságban, ez azt is jelenti, hogy ott jogaik vannak. Még egy gépíró kinevezését is a főtitkárság végzi, ellenben a legfontosabb politikai kérdések nem jutnak a főtitkárság elé. Ezekben egy vagy két személy intézkedik, még pedig a legnagyobb titoktartás mellett. A népszövetség intézményében nincs semmi szükség titkos diplomáciára. Még a népszövetség mellé kinevezett állandó delegátusok is csak a legnagyobb fáradsággal tudják meg, hogy mit határoztak az egyik, vagy másik ülésen. A tájékoztatás megadása körül igen nagy a különbség aszerint, hogy valamely nagy, vagy valamely kis államról van-e szó. A főtitkárság tisztviselői talán nem fogadnak el útbaigazításokat kormányaiktól, de természetesen minden bizalmas értesítést megadnak számukra. Ez már magában arra vezet, hogy egyenlőtlen helyzet alakul ki azok között az államok között, akik a főtitkárságban helyet foglalnak és azok 60 Hevesy bizalmas beadványa Walko Lajos külügyminiszternek. (86/ pol. szám. A német delegáció a Nemzetek Szövetsége Tanácsának decemberi ülésén.) Genf, 1926. december 13. MNL OL K10761.es. 54/b 65
