Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Varga Lujza: Ferenc József utolsó diplomatája - Hevesy Pál
között, akik nincsenek képviselve. Azok az államok, amelyeknek polgárai közül a főtitkárt és a főtitkári helyetteseket kinevezték, nem is tartanak képviseletet a népszövetség mellett, mert erre nincsenek rászorulva. [...] A főtitkár és a főtitkárhelyettesek kivétel nélkül nagy hatalmakat képviselnek."61 Hevesy ezért további egy vagy két főtitkári állas létrehozására tett javaslatot. Ezeket a plusz státuszokat, elképzelése szerint, felváltva tölthették volna be azoknak az államoknak a polgárai, amelyek nem tartoztak a nagyhatalmak közé és nem voltak képviselve a Tanácsban. Emellett plusz egy főtitkár-helyettesi állás létrehozását is javasolta, kifejezetten Spanyolország és a latin-amerikai államok számára. Azt is egyértelműen jelezte, hogy Magyarország mindig törekedni fog a nemzetközi intézmények megreformálására, ugyanis csak akkor várhat eredményt azoktól, „ha ezeknek szelleme általánossá és egyetemessé válik, mert csak így lehet tőlük elvárni a jog és a méltányosság érvényesítését."62 Hevesy felszólalására válaszolva Drummond főtitkár kijelentette, hogy minden erejével azon lesz, hogy a Népszövetség intézményein belül valamennyi állam jól és otthonosan érezze magát, valódi előrelépés azonban nem nagyon történt. A következő évben, az 1930. évi szeptemberi Közgyűlésen ugyanis ismét előkerült a kérdés. A Közgyűlésen ekkor is helyettes delegátusként jelen lévő Hevesy az előző évhez képest némileg továbbgondolt javaslatot tett a Főtitkárság átszervezésére. Továbbra is azt támogatta, hogy a főtitkár-helyettesek számát növeljék meg (szerinte az ideális 7-8 helyettes lett volna), és ezek minden második vagy harmadik évben váltsák egymást a főtitkári székben. Sürgette egy, a főtitkár mellett működő tanácsadó testület felállítását is - ebben a svájci köztársaság példájára hivatkozott, amelynek elnöke még háborús támadás esetén sem hozhatott egyedül intézkedést, csupán a héttagú szövetségi tanács határozhatott. Ismét kiemelte, hogy a Titkárság működésében érvényesíteni kell a legnagyobb nyilvánosságot a titkos diplomácia helyett, a Titkárságnak pedig nem szabad politizálnia, annak ugyanis csupán végrehajtó szervnek kell lennie. „A titkárság rendeltetése az, hogy a népszövetségnek ne az agya, hanem a karja legyen, amelynek nincs kezdeményezési joga és amely a közgyűlés és a tanács utasítására jár el. [... ] Néhány nap múlva - mondotta - elhagyom ezt a helyet, amelyet most betöltők, megragadom ezt az alkalmat, hogy őszinte és meleg köszönetemet fejezzem ki a népszövetség főtitkárának, a nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatójának és minden egyes hivatalnoknak azért a megértésért, pártatlanságért és szívélyességéért, melyet velem szemben mindenkor tanúsítottak."63 Ez tehát egy nem megvalósult kísérlet volt arra, hogy a Népszövetséget valóban olyan alapokra helyezzék, amelyet annak alapításakor megálmodtak. Ennek kudarca magában hordozta az egész Népszövetség kudarcát is, ami 10 éven belül bekövetkezett. 61 Az MTI jelentése. Genf, 1929. szeptember 19. 62 Az MTI jelentése. Genf, 1929. szeptember 19. 63 Az MTI jelentése. Genf, 1930. szeptember 24. 66
