Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.

A nagyvárosi életérzés számos vonása közül ez, az idegenség megélése volt az egyik legerősebb élmény. Ahogy azt Gerő Ödön Budapest című, a város fiziognómiáját megrajzoló művében megfogalmazta: „A régi jó koma- és sógorvilág megszűnt, ebben a városban már nincsenek jó szomszédok. Olyan nagyon összeszorult a népe, hogy az emberei eltávolodtak egymástól. A vidék felköltözött Budapestre és nagyvárost csinált belőle."10 Cholnoky Viktor épp egy évvel korábban, ugyancsak az Andrássy úton megtörtént eset kapcsán utal néhány mondattal A Hétben arra a jelenségre, melynek Gárdonyi Az öreg tekintetes"' címmel egy egész kisregényt szentelt: „Nálunk, ha véletlenül vagy természetes ösztöntől vagy jókedvre hangoló társaságtól, vagy pedig beszedett alkoholtól beszédre vágyó ember ül fel a villámosra és megszólítja a szomszédját: fél perc alatt kénytelen azt venni észre, hogy egyedül van. Akihez odafordul nyájas, barátságos, tán felesleges, de bizonyosan mulatságos szóval, az rögtön kivasalja önmagát és vagy rideg ühümmel felel, vagy pedig elnéz a vakmerő beszélő feje fölött. Mit tolakodik az idegen, hiszen az utcán, a nagy testvériesítőn mi mindnyájan idegenek vagyunk egymástól." Cholnoky írásának apropója egy „szecessziós öngyilkosság"89 90 91: egy fiatalember miután végigmulatta az éjszakát, az Andrássy úton egy konfortábliban agyonlőtte magát.92 Rosszkedvű cikkében az együttérzésnek, a segítőkészségnek az összeforratlanságból, a közösségi érzés kialakulatlanságából eredő hiányán dohog, kritizálja a budapesti embert énközpontúságáért és szenzációéhségéért: „.. .a magánügy szó jellemzi azokat a házközöket, amelyeket Budapesten a magisztrátus pléhtáblás makacssággal utczáknak nevez. Ezeken az utczákon a budapesti közönségnek csak magánügyei vannak. Ez a kialakulatlan, egészségtelen és a nagyvárosi életet a legkisebb mozzanataiban is még mindig szenzációnak érző falusi publikum, ha kaszinóban, vagy klubban akarja magát érezni, kimegy a házaiból a házak közé. [... ] [Az utcák - a szerző] nálunk az egymástól való elidegenedés, a széthúzás kifordított fókusai."93

Richard Sennett nagy hatású, a közéleti kifejezésmód változását Párizs és London példájából levezető elmélete szerint a nyilvános terek 19. századi, bár eltérő koncepciók szerint megvalósult városrendezéseinek következtében történt megváltozása hasonló eredményre, a köztér funkciójának az áthaladásra korlátozódásához és ezzel együtt a szociabilitás redukálódásához, kötetlen formáinak a magánterekbe való visszaszorulásához, a közösségi élet felszámolódásához vezetett. A nyilvános térben való viselkedés új, és elsősorban polgári, férfi formájává a passzivitás, a hallgatás, a fegyelmezettség vált.94 Simmel úgy véli, hogy a nagyvárosi jelenségek, az állandóan és gyorsan változó ingerek

89 Gerő Ö. i. m. 4-5.

90 Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes. Bp., 1974.

91 (Lövik Károly): Innen-onnan. Szeczessziós öngyilkosok. A Hét 11. (1900) 35. sz. szeptember 2. 563. A cikk olyan öngyilkosságokat ír le, melyek elkövetői az élet eldobását nagyvonalúnak szánt aktusokkal jelentéktelen cselekedetnek állították be.

92 Tudósítás az esetről: Napi hírek. Öngyilkosság bérkocsiban. Pesti Napló 56. (1905) 306. sz. november 5.13.; konfortábli, konflis, egyfogatú bérkocsi

93 Pagancl. (Cholnoky Viktor): Krónika II. A házak között. A Hét 16. (1905) 46. sz. november 12. 744-745. 745.

94 Sennett, Richard: A közéleti ember bukása. Bp., 1998.

31