Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Miklós Tamás: Első világháborús rohamsisakok az MNM Balassa Bálint Múzeumának helytörténeti gyűjteményében

valamint a sisakharang tetején végighúzódó merevítőből. Utóbbi a szellőzőnyílást is takarta. A sisak további jellegzetes része volt a homlokrészen elhelyezkedő domború jelvény, amely a különböző csapatnemeket jelölte.

Saját rohamsisak kifejlesztésével próbálkozott Olaszország is, azonban a kísérletek nem bizonyultak sikeresnek, így végül a francia Adrian rohamsisakok importálása mellett döntöttek. Az első darabok 1915 október-novemberében kerültek a csapatokhoz. Ezek még az alap francia sisakok voltak, horizontkék színű festéssel, homlokrészükön a gránát alakú jelvénnyel és az R. F. (République Française - Francia Köztársaság) betűkkel. Később, a kifejezetten Olaszország számára gyártott daraboknál elhagyták a homlokjelvényt, valamint a sisakokat szürkészöld színre festették, mivel az jobban ülett az olasz egyenruhához. 1916 júliusától az egyes csapatnemekre utaló jelzéseket fekete festékkel kellett a sisak homlokrészére felfesteni. 1916 végéig mintegy 1.600.000 rohamsisakot szállított Franciaország az olasz haderőnek. A francia exporttal párhuzamosan 1916-tól Olaszország is gyártani kezdte az Adrian sisakokat, azonban az eredetihez képest jelentősen egyszerűsített változatban, ugyanis a sisakharangot és az ellenzőt már egy darabból préselték. Ezt a típust „M 1915 Lippmann" néven rendszeresítették, annak ellenére, hogy a gyártása csak a következő évben kezdődött. Az M1915 megnevezés valószínűleg a sisak francia eredetijére utal, ugyanakkor a megkülönböztetés érdekében gyűjtői körökben M1916 rohamsisakként emlegetik.11

Miután az angol hadvezetés tudomást szerzett a francia rohamsisakokról, néhány mintadarabot igényelt kipróbálás céljából, azonban végül nem találta azokat kielégítőnek. Ebből kifolyólag Nagy-Britannia saját rohamsisaktípust vezetett be, amelynek megalkotója John Leopold Brodie volt. A csapatpróbákra 1915 szeptemberében került sor, majd további kísérletek eredményeként végül a mangánacélt választották a sisak anyagául. November végén megkezdődött az MK I-es brit rohamsisak tömeggyártása. A leginkább levesestálra hasonlító sisak hamar népszerűvé vált viselőinek körében és meghatározó eleme lett a katonák megjelenésének. Bár a brit rohamsisak nehezebb volt a francia Adrian-sisakoknál, ugyanakkor nagyobb védelmet is nyújtott viselője számára. Míg a francia rohamsisakról a srapnelgolyóknak csak egy része, addig az MK I-es rohamsisakról szinte az összes visz- szapattant. Ugyanígy a brit sisak képes volt egy négy méterről 210 m/s sebességgel kilőtt pisztolylövedéket is felfogni, amíg az az Adrian sisakon simán keresztülhatolt.

A háború elején a német katonák Pickelhaubéval ' a fejükön vonultak a harctérre, azonban hamar kiderült, hogy ez a fejvédő sem felel meg a modem hadviselés követelményeinek. A német rohamsisak, az ikonikussá vált Stahlhelm (szó szerint: acélsisak) terveit dr. Friedrich Schwerd, a hannoveri technikai főiskola professzora dolgozta ki. Orvosi szempontból a tervezés során dr. August Bier sebészprofesszor működött közre, aki szerint a megfelelő sisaknak védenie kellett a koponyát a tarkótól kezdve egészen az orrhegyig, beleértve a nyaki verőeret, valamint megfelelő védelmet kellett nyújtania az arc és a halánték számára is. Bár Schwerd professzor vélhetően egyáltalán nem ismerte a középkori sisakokat, az általa megrajzolt minta mégis a középkori sallet-ra emlékeztetett. 11 12 13

11 https://www.world-war-helmets.com/fiche?q=Casque-Italien-Mle-16 (2018. június 4.)

12 Kraus, J. i. m. 32-33.

13 A német katonák hagyományos, bőrből készült csúcsos fejvédője.

216