Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: „Egy ember, aki maga csinálta meg a síremlékét...". Hieronymi Károly temetése a Nemzeti Múzeumból

Az ugyancsak fennmaradt kiviteli tervet azonban Schmidt Gyula jegyezte. A síremlék elkészülését az említett levélben október végére (azaz Halottak napja előtt) ígérte. Valószínűsíthetjük, hogy ezt a határidőt a Kerepesi és a Farkasréti temetőkben számos más síremléket alkotó mester be is tartotta. (12. kép)

Hieronymi személyének értékelése a sajtóban

A sajtó a kezdet kezdetétől részletesen foglalkozott Hieronymi halálával (leírva a miniszter betegségét, halála előtti napjait) és a halálhírt is nagyon gyorsan közölték. Az esti lapok jártak ez utóbbiban az élen, hiszen május 4-én a halálhír vétele után több esti lap nyomdájában megállították a gépet, hogy pár sorban legalább tudják hozni a hírt. A Világ című lap arról is ír, hogy ekkor még külön kiadások is megjelentek, amelyek tudatták a főváros lakóival, hogy Hieronymi Károly meghalt.4“ Szokásos módon majd minden újság közölte az elhunyt életrajzát is. A legtöbb nekrológot újságíró (illetve a szerkesztőség) jegyezte, a szokásos módon, név nélkül. A politikusok közül, a gyászbeszédet is tartó Tisza István volt az, aki nekrológot publikált (talán a legterjedelmesebbet) saját lapjában, a Magyar Figyelőben,42 43

A legtöbbször a közélet férfija, a nagytudású, a munkabíró, a hasznos ember képe jelent meg a nekrológokban, hírlapi cikkekben, értékelésekben. A szabadelvű rendszer legtipikusabb alakjának, igazi 67-es politikusnak tartották. Kiváló szónoki képességeit is kiemelték méltatói. A megemlékezők hangsúlyozták, hogy egyszerre volt nagy államférfi és gyakorlati szakember. Általában kiemelték azt, amit a parlamenti szónokok a halála utáni

12. kép

Hieronymi Károly síremléke a Kerepesi temetőben (a szerző felvétele)

42 Meghalt Hieronymi 1836-1911. Világ 2. (1911) 105. sz. május 5. 4-6.5.

43 Tisza I. i. m.

170