Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Serfőző Szabolcs: Johann Nepomuk Geiger vázlata a budai királyi palota dísztermének tervezett mennyezetképéhez 1855-ből: a Vitam et saiiguinem-jelenet egy eddig ismeretlen ábrázolása

Serfőző Szabolcs

JOHANN NEPOMUK GEIGER VÁZLATA A BUDAI KIRÁLYI PALOTA DÍSZTERMÉNEK TERVEZETT M E N N Y E Z E T K É P É H E Z 1855-BŐL:

A VITAM ET S AN G U I N E M-JELENET EGY EDDIG ISMERETLEN ÁBRÁZOLÁSA

„ Ügyeinket minden részről veszedelmek környezik, mellyeket, mivel általak a kedves Magyarországunk is kiváltképen fenyegettetik, nem akarónk tovább a nemes rendek előtt eltitkolni. Veszélyben van ezen ország koronája, veszélyben van saját személyünk és kedves gyermekeink. És elhagyatva mindenektől, a magyaroknak annyi történeti emlékek által híres fegyveréhez, ősi vitézségéhez és hűségéhez folyamodunk: hűségökre bízzuk magunkat és gyermekeinket, bennök helyezzük minden reményünket, azon szilárd hittől vigasztalva, hogy ezen semmi késedelmet nem tűrő körülmények- s veszélyekben tanácsukat és minden kitelhető

segedelmüket tőlünk meg nem vonják. " (Részlet Mária Terézia 1741. szeptember 11-i pozsonyi beszédéből1)

I. Ferenc József uralkodásának első évtizedében nagyszabású felújítási munkák zajlottak a budai királyi palotában. A munkálatok már József nádor halála után, 1847-ben elkezdődtek, majd a szabadságharc miatt néhány évre megszakadtak, s végül 1856-ban fejeződtek be. Mivel József főherceg nádorságának több mint fél évszázada alatt nem volt jelentősebb renoválás a palota enteriőrjeiben, a munkálatok elsődleges célja kezdetben az volt, hogy az épület déli szárnyában - amely 1790-től nádori lakosztályként szolgált - méltó rezidenciát alakítsanak ki József nádor fia és utóda, István nádor számára. Emellett a középső épülettömb (corps de logis) I. emeleti reprezentatív teremsora, azaz a Dunára néző királyi és királynéi lakosztály, valamint a díszudvarra néző, két szint belmagasságú, hét ablak- tengelyes díszterem (ceremóniaterem) berendezésének és belső dekorációjának megújítását is célul tűzték ki.1 2 Ennek kapcsán 1854-55-ben magyar történeti tárgyú mennyezetképeket is terveztek a díszterembe. Bár ezek végül nem valósultak meg, a terv kidolgozásának a forrásokból rekonstruálható története mintegy mikrotörténetként jól tükrözi a kor politikai és kulturális viszonyait.

Ifj. Ludwig von Montoyer (1801-1876) palotakapitány (Burghauptmann) már 1846-ban, József nádor életének utolsó évében felmérte a palota épületét és kidolgozott egy átalakítási programot, amely az uralkodói lakosztályok és a díszterem belső munkálataira összesen több mint 62.000 Ft-os költségkeretet irányzott elő.3 A díszterem falait és mennyezetét

1 Horváth Mihály: A magyarok története. III. A magyarok története a Habsburgi házból származott királyok alatt. 1526-1780. Pápa, 1844. 441. Ezúton is köszönöm Lovas Krisztinának az 1850-es évek belpolitikai viszonyairól folytatott konzultációkat és a téma feldolgozásához nyújtott tanácsait.

2 Ybl Ervin: A budai várpalota helyreállítása a XIX. század derekán. Tanulmányok Budapest Múltjából 11. (1956) 307-333. 308. Az egykori díszterem jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria késő gótikus számyasoltárainak kiállítótereként szolgál.

3 Voit Pál: A budai várpalota interieurjei. Budapest Régiségei 16. (1955) 221-242. 234.

131