Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - T. Orgona Angelika: Ismeretlen ismerős. A Magyar Nemzeti Múzeum ónkannája 1524-ből
Az ábrázoltak egy része a „tizennégy segítő szent" csoportjából való. Bár a pontos ikonográfiái program megfejtése a megrendelő biztos ismerete nélkül aligha lehetséges, szembetűnő azonban, hogy a szentek elhelyezése nem teljesen esetleges: a felső sorban női, az alsó sorban férfi szentek sorakoznak, a fő helyre a Madonna került. A szentek nem tekintenek egységesen Szűz Máriára, azonban az alakok egymáshoz viszonyított aránya, a poszta- mensek, a ruházat, a hajviseletek, a perspektivikus ábrázolás és az életszerű mozdulatok mind-mind arra utalnak, hogy a vésnök kvalitásos előképei egy sorozat részei voltak, amelyet azonban még nem sikerült megtalálni. Éppen ebben az időben, 1524-ben festette a neissei Jakab-templom tizennégy segítő szentet ábrázoló oltárképét Hans Dürer, Albrecht Dürer testvére, munkatársa és tanítványa. De rajta kívül még több vésnök, festő és kőfaragó működött egyszerre ebben az időszakban a városban, ha a környező települések mestereit nem is vennénk számításba. ’ A fedél belső oldalát egy öntött, dombonnűves oroszlán díszíti. (15. kép) Az állat a keresztény szimbolizmus felfogása szerint Jézus Krisztust jelenti, ilyen értelemben használja a Physiologus szerzője is, de a késő középkorban az erő, a bátorság és a hatalom megtestesítőjének is tekintették. A kanna lábai öntött sárkányfejek, fedélgombja két, szembefordított sárkányfej, amely a fül alsó részén, a mozgatást segítő második fülben ismétlődik. (16-18. kép) A sárkány ambivalens jelentést hordoz: a szentek és az oroszlán oppozíciójaként megjelenítheti a negatív energiát, a legyőzött Gonoszt, az ősszömyet, akit az Ószövetség Istene a teremtéskor megbilincselt, és utalhat az őselemekre, a tűzre, a vízre, a földre és a levegőre, vagy az antik mitológia titokzatos és bölcs sárkányaira is. A szentalakok fölött, a fülkéket záró boltozatban egymással szembeforduló, hüdrára vagy Leviatánra is emlékeztető, kitátott szájú, farkuknál vagy nyakuknál fogva gúzsba kötött delfinpárok az alsó sor két utolsó fülkéjének reneszánsz baluszteres motívumaiban is visszaköszönnek. A kanna fedelét két koncentrikus, kidomborodó gyűrűsor tagolja. A fedél szélén a vésnök gótikus számokkal az 1524-es dátumot véste. A gyűrűsorok között, sraffozott háttér előtt sugárirányú farkasfog-minta látható, a Schleifkanne-típus kedvelt mintázata. A fent ismertetett analóg darabok némelyikén is megfigyelhető, például az elveszett 1490-es neissei kanna száj- és fedélperemén, vagy 39 15. kép A fedél belső oldala (Fotó: Dabasi András) 39 Grundriss eines Lexikons bildender Künstler und Kunsthandwerker in Oberschlesien von den Anfängen bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts. [Bd.] 1-2. Bearbeitet von Walter Krause. (Schriftenreihe der Vereinigung für Oberschlesische Heimatkunde Nr. 8-9.) Oppeln, 1933-1935. 123
