Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
II. KÖZLEMÉNYEK - Ritoók Ágnes: Krystof Kropac z Nevédomí a na Bzenci sírköve a Magyar Nemzeti Múzeumban
3. kép Krystof Kropac pecsétje, 1510. (az oklevél adatait lásd a 24. jegyzetben) A sírkő helye a morva síremlékművészetben Morvaországban a 16. század első évtizedeitől a síremlékek iránti igény nemcsak a világi és egyházi méltóságok, hanem a nemesség, utóbb a polgárság körében is elterjedt. A fennmaradt világi emlékek ikonográfiái szempontból többé-kevésbé egységesek, mindegyikre jellemző az azonosíthatóságra, az elhunyt emlékének a megőrzésére és a reprezentációra való törekvés. A lovagi sírköveken például jól követhető a páncélok fejlődése, mellettük pedig a feliratok és a családi jelvények az azonosíthatóság mellett megfeleltek a reprezentáció követelményeinek.27 Ebbe a csoportba tartozik a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött faragvány is. Krystof Kropac sírkövének kompozíciója, az arc megmaradt, szinte portrészerű részletei, a páncél és a zászló megformálása Arkleb z Víckova 1538-ban, ugyancsak homokkőből készült sírkövén tűnik fel.28 A két emlék régies, még a gótikus gyakorlatban gyökerező mély relief technikája is azonos. A pajzs elhelyezése és burjánzó ornamentikája azonban Arnost Kuzel z Zeravic 1524-ben készült sírkövével áll szoros rokonságban. Az utóbbi faragványt Hana Myslivecková egy Thurzó Szaniszló olmützi püspök (1497-1540) környezetében működő műhelyhez köti.29 Az emlék megrendelője, Krystof fia, Ján, Hranice és Zlín várának tehetős birtokosa, előbbinek egyben jelentős építtetője lehetett. A sírkő kompozíciójának szobrászati megformálása 27 Myslivecková, Hana: Mors ultima linea rerum. Olomouc, 2014. 39., 42. A kötetet Lővei Pálnak köszönhetően tanulmányozhattam. 29 Uo. 63-65. Korábban Kuzel sírkövét a PH monogrammal jelzett mester műhelyének köréhez kapcsolták: Hlobil, Ivo-Petrü, Eduard: Humanism and Early Renaissance in Moravia. Olomouc, 1999.214-215. A két faragvány rokonságára Lővei Pál már felhívta a figyelmet: Lővei, P. i. m. 135. 28 Uo. 47. 108