Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Ritoók Ágnes: Krystof Kropac z Nevédomí a na Bzenci sírköve a Magyar Nemzeti Múzeumban

megfelel a megrendelő társadalmi állásához méltó családi reprezentációnak,30 és jól beilleszthető az olmützi püspöki udvarhoz kötődő kőfaragó műhely kora reneszánsz síremlékeinek sorába.

Út a serfőzdébe

A temetést követő évben a Krystof Kropac sírját magába fogadó templomra is a halál csendje borult. Az 1536. évi szakolcai pestisjárványt csupán egy szerzetes élte túl, aki elmenekült a városból. A kolostort végül 1561-ben népesítették be újra a terjeszkedő oszmán birodalom elől a déli országrészből menekülő szerzetesek.31

A 17. század első éveiben, 1603-1606 között, a stratégiai szempontból igen fontos helyen, a felső kapu mellett álló templomot és a kolostort különböző zászló alatt harcoló katonai egységek szállták meg. Az épületegyüttes 1607 júniusáig kaszárnya és katonai élelmiszerraktár volt. Bár a ferences (és jezsuita) források protestáns csapatokat vádolnak pusztítással,32 a legnagyobb károkat mégis Kari von Liechtenstein császári tábornok és Franz von Dietrichstein morva bíboros katonái okozták 1605-ben: a templom kifosztása mellett feldúlták és kirabolták a temetkezéseket is.33

1639-ben a városban pusztító tűzvészben a ferencesek épületei súlyos károkat szenvedtek. Egy még pusztítóbb katasztrófa során 1729 szeptemberében megsemmisült az orgona, három harang, a könyvtár számos értékes pergamen graduáléja és kötete. A templom és a kolostor újjáépítése a következő évtizedekben elkerülhetetlenné vált.34 E munkálatok idején kerülhetett sor a 15-16. század fordulóján készült, és a megelőző években már bolygatott vagy megrongált sírlapok másodlagos elhelyezésére, felhasználására, elajándékozására vagy értékesítésére. Az erőteljes kopásnyomok alapján legkorábban ekkor falazhatták a szentélybe tótselymesi Tharczai János (+1510) hatalmas, vörös márvány sírlapját.35 A templombelsőben folytatott régészeti feltárás során mindösszesen három, biztosan késő középkori sírlap került napvüágra: a páduai Szent Antal-oltár lépcsőjét Agnes de Cutzendorf 1488-ban faragott sírkövéből alakították ki;36 egy 16. század elején készült vörös márvány sírlap hátoldalára

30 Pavlú, Miroslav: Erby Jana Kropáce z Nevëdomi a Veroniky z Leskovce na zámku ve Zlinë a je- jich pendant v urbári hranického a drahotusského panství. Zpravodaj. Klub genealogù a he- raldikú Ostrava Dûm kultury Vítkovice 39—40. (1989) 18-21. http://www.historie.hranet.cz/ heraldika/zkgho/zkgho39-40.pdf (2018. március 7.); Nebeskÿ, Jifí ]. K.: Kropácovsko-Leskovsky erbovní vÿvod (Hranice). Genealogické a heraldické listy 15. (1995) 1-2. sz. 38—48. http://jjkn. sweb.cz/heraldika/Kropac.htm (2018. március 7.)

31 Drahosová, V. Frantiskáni i. m. 678.

32 Zvara Edina: Ferencesek Szakolcán a korai újkorban. Bp., 2012.21.

33 Historia Domus 2.; Drahosová, V. Frantiskáni i. m. 678.

34 Mind'ás, Miroslav: Vÿskum frantiskánského kostola v Skalici (6. cast'). Záhorie 3. (1994) 5. sz. 18-19.; Részletekre: Historia Domus 5-7.

35 Lóvéi Pál: Tótselymesi Tharczai János székely ispán (+1510) sírköve. Mediaevalia Transilvanica 7-8. (2003-2004) 1-2. sz. 139-142.; Lóvéi Pál-Weisz Boglárka: A gazdaság- és pénzügyigazgatás szereplőinek szórványos síremlékei a középkori Magyarországon. In: Pénz, posztó, piac. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Weisz Boglárka. Bp., 2016.217-263.257.

36 Az oltárt 1751-ben biztosan megújították: Historia Domus 8.

109