Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Sóti Lajos: „...a kapcsolat Olaszország és Magyarország között nem merülhet feledésbe." A Korvin Mátyás Egyesület működésének első évei és a Magyar Nemzeti Múzeum Dante-kiállítása

Sóti Lajos

„...A KAPCSOLAT OLASZORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTT NEM MERÜLHET FELEDÉSBE."

A KORVIN MÁTYÁS EGYESÜLET MŰKÖDÉSÉNEK ELSŐ ÉVEI ÉS A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM D A N T E-K I ÁL L ÍT ÁS A

Magyar-olasz kapcsolatok az I. világháború lezárultával

Az I. világháború után a magyarok és az olaszok ellenséges nemzetként álltak egymással szemben, mert míg az Osztrák-Magyar Monarchia a vesztesek, addig Olaszország a győztesek oldalán vett részt a háborút lezáró békekonferencián.1

Olaszország I. világháború utáni nagyhatalmi státusza azonban nem volt valós, viszont, hogy ennek az állapotnak tartalmat is adjon, ki akarta terjeszteni befolyását az egykori Monarchia területére.2 Ugyanis az itáliai területi terjeszkedésének fő irányvonala a Mediterráneum volt, már az 1871. évi egyesülés után. Bár Olaszország a hármas szövetség tagjai közé tartozott, igényt tartott Észak-Afrika és a kis-ázsiai partvidék és szigetvilág mellett az Osztrák-Magyar Monarchia déli tartományaira és az Adria északi partvidékére, vagy legalább befolyási övezetévé szerette volna tenni. Ezt bizonyította az 1915. április 26-án Londonban kelt titkos egyezmény - amelynek keretében átállt az antant államok mellé - melyben ígéreteket csikart ki új szövetségeseitől: Dél-Tirol, Dodekanészosz-szigetek, Valona, Trieszt, Isztria, valamint szinte a teljes dalmát partvidékre és szigetvilágra vonatkozóan. Sőt a háború alatt felkerült az igénylistára Fiume is.3 4

Azonban az 1919. január 18-án nyílt párizsi békekonferencián, annak ellenére, hogy a győztes hatalmak között vett részt Anglia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok mellett alárendelt szerepet kapott. Olaszország katonai gyengesége következtében a háború alatt nem érte el kitűzött célját, viszont a konferencián diplomáciai úton kívánta kielégíteni céljait. A többi győztes hatalom a Caporettónál bekövetkezett súlyos olasz katonai vereség óta (1917. október) nem sok figyelemre méltatta igényeit, s korábbi ígéreteiket is ejtették. Az itáliai követelésekkel a legerélyesebben Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesület Államok elnöke lépett fel, akinek kedvezett, hogy az Egyesült Államok nem szerepelt a londoni szerződés aláírói között. Változásra 1919 szeptemberében került, amikor az időközben új kormányt alakító Francesco Saverio Nitti (Vittorio

1 L. Nagy Zsuzsa: Itália és Magyarország a békekonferencia idején. In: Magyarország és a nagyhatalmak. Szerk.: Romsics Ignác. Bp., 1995. 83-91. 83.

2 Uo.

3 Romsics Ignác: Olaszország és a román-magyar megegyezés tervei, 1918-1938. In: Uű: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Bp., 1996.132-176.132.

4 Kiss Aladár: Olaszország története 1748-1968. Bp., 1975.137-138.

91