Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Sóti Lajos: „...a kapcsolat Olaszország és Magyarország között nem merülhet feledésbe." A Korvin Mátyás Egyesület működésének első évei és a Magyar Nemzeti Múzeum Dante-kiállítása

Emanuele Orlandót váltotta a poszton) már a megegyezést kereste, ennek értelmében 1919. szeptember 10-én alárták Ausztriával a Saintgermaini békét, melynek értelmében Olaszország megkapta Dél-Tirolt, Stájerország és Karintia tartományok kisebb részeit, az isztriai félsziget jelentős felét Trieszttel együtt. Azonban ezek után a figyelem Fiúméra irányult, ugyanis két nappal később Gabriele D'Annunzio csapata elfoglalta a várost.

Ez előtt azonban a legfőbb akadályt Franciaország hasonló célú politikája jelentette. Utóbbi helyzetét az is könnyítette, hogy a politikai vezetés csúcsán egy erős személy állt - George Clemenceau -, míg Itália esetében az egymást váltó Orlando és Nitti kormányok külpolitikai vonala nem volt egységes.1 Mindezek mellett Itáliát belső feszültségek is sújtották, ugyanis az 1919. november 16-án tartott választáson a baloldali erők (szocialista párt, néppárt) előretörtek, valamint a következő évben indult a gyárfoglaló mozgalom.

A Közép-Európával kapcsolatos olasz külpolitikának két vezérelve volt: befolyása alá vonni az egész Duna-medencét, s amennyire csak lehetséges, elszigetelni, meggyengíteni az Adria térségében megalakult délszláv államot, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot.

Ezen cél elérése megkövetelte volna, hogy tisztázzák, mely államokkal kívánnak szövetségre lépni, ez viszont nem valósult meg. Olaszország egyszerre próbált jó viszonyt kialakítani a térség országaival. Ez több szempontból nehézkes volt, a római vezetés nem számolt a magyarok és csehszlovákok, valamint a magyarok és románok között fennálló feszültséggel. Ez a helyzet pedig ellentmondásos olasz magatartáshoz vezetett s hozzájárult ahhoz, hogy az egykori Monarchia területére kiterjedő befolyás elmaradt. Kudarcuk eredményeként az újonnan létrejövő kisantant államok francia befolyás alá kerültek, s ennek következtében a térségben Magyarország maradt az egyedüli lehetséges partneri

A két ország közötti kapcsolatot, valamint Magyarországon az itáliai befolyást Guido Romanelli 1919. évi olasz antant missziója/ a trianoni béketárgyaláson a kedvező olasz fellépés a magyarok mellett, valamint az Ausztria és Magyarország közötti 1921. évi területi tárgyalások kedvező eredménye erősítette.5 6 7 8 9 10 11

5 Uo. 143.

6 L. Nagy Zs. i. m. 83-84.

7 Kiss A. i. m. 148.

8 Uo. 83-84.

9 Vö. Szabó Mária: A Romanelli-misszió: egy olasz katonatiszt Magyarországon (1919. májusnovember). Bp., 2009.

10 L. Nagy Zs. i.m. 85.

11 Vö. Csopey, Dénes: LTtalia e L'Ungheria fra le due guerre mondiali. Corvina 28. (1955) 2. sz. 83-102.86-87.

92