Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

mi elvette az emlék hatalmas, komoly, monumentális bázisát. Az impozáns lépcsőzet helyett pedig szánalmas és naiv sziklaszerű alapot kapott." 72 Az emlékmű szoboralakjaival kapcsolatosan pedig így vélekedett a Szépművészeti Múzeum későbbi művészet- történésze: „Nem akarom azt állítani, hogy a múzsa elsőrangú alkotás és Ferenczy legjobb művei közé tartozik. Nem. Merev, átlagos, új-klasszikai munka, de mivel sokkal magasabbra volt tervezve, nem ennyire a szemünk elé és nem szabadon állónak, kevésbé kiváló volta nem tűnt volna annyira fel. Kisfaludy mellszobra pedig lehetetlen magasságban és távolságban libeg a múzsa felett az arcából úgyszólván semmit sem látni. Ez nem elsőrangú munka abban az állapotában, amelyben ma van; korántsem oly művészi, mint Csokonai, Kazinczy, Rudnay, Schodelné stb. portréi [...] Ha pedig saját korában és Ferenczy terve szerint állíthatták volna fel az emléket, mikor mindenki megértette és szerette az új klasszicizmust, mert sajátja volt, kétségkívül igen nagy hatása lett volna, annál is inkább, mert Ferenczy minden művében ébredező művészetünk egy-egy új hírnökét ujjongva üdvözölték." Az elemzés végén Hoffmann az emlékművet „legformátlanabb és legidétlenebb szobraink" egyikének ítélte. (22. kép)

Legutóbb Cifka Péter értékelte Ferenczyről szóló könyvében a szobrot megjegyezve, hogy már eredetileg és megkésve és nem is teljesen Ferenczy tervei szerint állították fel. Véleménye szerint sem egy sikerült alkotás, mégis egy másik szempontból annak tartja, hiszen - mint írja: „Akárhogyan is, az első, személynek szóló emlékszobor, amit a nemzeti egyetértés és áldozatkészség köztérre szánt."1 4 És valóban ez az a megállapítás, amely miatt olyan fontosnak és érdemesnek tartottuk e szoborról, illetve az emlékállításról hosszabban megemlékezni.

Ferenczy Istvánt a természetes nemzeti érzelmi kötődésén túl alapvetően művei kapcsolták a Nemzeti Múzeumhoz. Pályája tragikus végkimenetelében ott volt a múzeummal kapcsolatban szőtt reményeinek elvesztése is. Sem szobrászati (díszítő) munkát nem kapott az új múzeumpalotában, sem a beígért múzeumi státuszt. Egy jelentős dolog, mondhatni eredmény azonban Ferenczy nevéhez köthető első magyar közgyűjteményünk történetében: a 19. század első felében, a modem nemzeti szobrászat az ő műveivel képviseltette magát először a Magyar Nemzeti Múzeumban.

172 Hoffmann E. i. m. 160-161.

173 Uo. 161.

174 Cifka P. i. m. 36. Igaz, a Virág Benedek-emlék állítása is bizonyos elsőséget jelentett (1. 31. jegyzetet), de azt eredetileg nem szánták köztérre.

72