Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések
ti umbóval, vagy csak egyéb középmotívumokba (forgórózsa, napkorong stb.) befoglalva, másrészt ilyen felhajtott peremű tálak nincsenek poncolt motívumok nélkül, ami tehát 1470-re eléggé általános gyakorlat lett a tálnyomóknál.76 77 78 79 80 81 82 Ennek a vitának az eldöntéséhez a Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött emlékanyag nem nyújt elegendő támpontot. Amennyiben igaz Egyeki-Szabó feltevése arról, hogy a tálon a minta azonossága a nyomóeszköz azonosságát jelenti, akkor ebből a poncolók és minták minuciózus összehasonlítása alapján következik az általa kialakított tétel arról, hogy az összes tál egy műhelyben készült, vagy legalábbis az, hogy az egyik műhely a másiktól örökölte az eszközöket. Ha azonban mégis használtak volna azonos mintájú verőtövet vagy poncolót eltérő műhelyekben, ezt akkor lehetne igazolni, ha a tálakon találnánk egyértelműen egyforma nyomótőről származó eltérő sérüléseket, apró eltérő részleteket, ami azonban az emlékek általános kopottsága miatt aligha lehetséges, s ilyen adatok jelenleg valóban nem állnak rendelkezésünkre. Marad még az a lehetőség, hogy a hasonló témájú, de nem egyforma minták egy vésnök közel egykorú munkái, amit az esetleg különféle mesterek által támasztott igények miatt kis változtatásokkal hozott létre. Egy ilyen nézet igazolásához meg kell kísérelni a poncolóminták és a központi motívumok összehasonlítását, mivel ilyen esetben nyilván számíthatunk valamiféle összefüggésre, azaz egyes mintákhoz bizonyos poncolókészletet valószínűsíthetünk, hiszen nyilván nem minden feltételezett mesternek állt rendelkezésére az ösz- szes poncoló. Itt olyan poncolókból érdemes kiindulni, amelyek viszonylag ritkák, azaz nem feltételezhető, hogy többet állítottak volna elő belőlük, és azt kell összehasonlítani a mintáikat viselő tálak verőtővel készített mintáival, ahogy azt J. Kuczynska és részben J. A. Gadd is tette. Ilyen például a négylábú állat poncolt motívuma, ami eddig elég csekély számban szerepelt, a lengyel kutatónő szerint az V. Károly 1519-es Habsburg címerével díszített tálakat előállító műhely alkalmazta (a koronával, a csillaggal és egyfajta levéllel együtt), s ugyanez a műhely felelős szerinte az oroszlán szájából kikelő levelek között hátraforduló egyszarvúval díszített tálakért. Ez a poncolt négylábú motívum valóban jelen van az egyik Habsburg-címeres tálon,76 de a többi általam ismert hasonló tálon nincs, így a Nemzeti Múzeum példányán sem, viszont megtaláljuk egy Szent Márk oroszlánjával díszített tálon is, 7 valamint az egykori Egyeki-Szabó gyűjtemény egyik forgórózsa díszítésű tálján.sn Hasonló a helyzet a másik említett, ritkán fennmaradt motívum, a korona esetében is: ilyet Habsburg-címeres tálon nem találtam, viszont jelen van egy fekvő szarvasbikás tálon,61 egy Agnus Dei vei díszített tálon,62 és eltérő for76 Kuczynska, ]. Mosiçzne misy niemieckie i. m. 5. kép; Egyeki-Szabó T. i. m. 9. és 17. San Gimignano, Santa Maria Assunta, Santa Fina kápolnából. A kép releváns részletét 1. https:// it.wikipedia.org/wiki/Cappella_di_Santa_Fina#/media/File:Ghirlandaio,_Announcement_of_ Death_to_St_Fina_(detail).jpg (2016. szeptember 10.) 77 Kuczynska, ]. Mosiçzne misy niemieckie i. m. 117. 78 Lockner H. P. Messing i. m. 80. kép 79 Krakkó, Nemzeti Múzeum - Kuczynska, J. Mosiçzne misy norymberskie i. m. Nr. 65. 80 Egyeki-Szabó T. i. m. Nr. 3. 81 Uo. Nr. 51. 82 Lockner H. P. Messing i. m. 76. kép 22
