Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések
mában, tehát más poncolóval készített alakban egy griffes tálon. A példákat lehetne sorolni, 4 és a következő rész katalógusában igyekszem is kitérni rá, de eddigi gyűjtéseim alapján az a jellemző, hogy egy-egy azonos középmotívum mellett ritkán jelennek meg megegyező poncolt minták, ha leszámítjuk a nagyon elterjedt motívumokat, mint amilyen a fekvő levél (de ott sem feltétlenül azonos poncolóról van szó). Gadd az általa vizsgált műhelyhez hét középmotívumot köt,4 négy oldalmotívumot, ' valamint nyolc poncolót a műhelye egyik alcsoportjához, köztük az előbb említett viszonylag ritkább gótikus „m" betűt vagy a gyakoribb szenteltvíztartót, melyek Gadd által nem említett középmotívumokkal együtt is megjelennek, sőt a szenteltvíztartó gyakoribb mással együtt. A középmotívumok és az oldalmotívumok találkozása gyakoribb a Gadd által rekonstruáltaknak megfelelően, de itt a legnépszerűbb középső minták és a nem túl nagyszámú oldalsó minták találkozása szinte törvényszerű.4 Ezek alapján tehát továbbra sincs egyértelmű adatunk olyan műhelyek feltételezésére, amelyek néhány középmotívumot vagy mintát alkalmaztak volna, míg mások az ismertek közül egyéb mintákat, s ehhez korlátozott számú poncolót használtak volna, kivéve talán a legelterjedtebb motívumok esetében, ott azonban a hamisítványok is nagyobb számban előfordulhatnak, ami megnehezíti a vizsgálódást. Legvalószínűbb tehát továbbra is az az elképzelés, amit Egyeki-Szabó közölt, miszerint egy műhelyben őrizték az összes verőtövet és poncolót, és szabadon cserélgették őket, talán bevonva a termelésbe legényeket vagy Stückwerkereket, azaz mester fokozattal nem rendelkező iparosokat is.4 Emellett elméletileg elképzelhető egy közös szerszámlerakat, ahonnan a különböző műhelyek naponta választották ki eszközeiket. Ez utóbbi azonban leginkább valamilyen kolostori szervezetben működhetett, és ilyen valóban ismert, hiszen a Zwölfbruderstiftung is közösségi felépítésű szervezet lehetett, bár ennek a „nyugdíjas" jellegű intézménynek nem feltétlenül a termelés állhatott a középpontjában. Ez a lehetőség úgy is megvalósul- 83 84 85 86 87 88 89 83 Egyeki-Szabó T. i. m. Nr. 44. 84 Pl. 1) menyétszerű kis ragadozó: Máté evangélista (Egyeki-Szabó T. i. m. Nr. 65.), Ádám-Éva (Les Riceys temploma); 2) gótikus m betű: Kis Jézus (Egyeki-Szabó T.i.m. Nr. 36.), Szent György (uo. Nr. 61.), bűnbeesés (Högas templom - Gadd, ]. A. i. m. 19. 1.); 3) fésűszerű levélminta: Agnus Dei (V&A M.339-1924), reneszánsz bűnbeesés (Egyeki-Szabó T. i. m. Nr. 82.), kánaáni kémek (Moissac, St Avit templom), rozettás közepű (Mons, templom). 85 Az egyik gótikus és a reneszánsz bűnbeesés, a legelterjedtebb angyali üdvözlet, a spanyol Habsburg-címer, a kánaáni kémek (jobbra tartanak), az egyik halhólyagos motívum, valamint a Napba öltözött asszony (Mária Immaculata), emellett nem említi, de az egyik ülő dámát is idehelyezi (8a kép). 86 Kutyás szarvasvadászat, virágos tojássor, virágvázából fakadó virágos inda és töviskoszorú (Gadd, ]. A. i. m. 11-13.). 87 Gadd, /. A. i. m. Fig. 9.: hatágú csillag, liliom, hatszirmú virág, dupla liliom, gótikus m-betű, orros virág-levél, kacsa, szenteltvíztartó. 88 A virágvázás, indás, virágkoszorús oldalmotívum eléggé elterjedt, Gadd által nem említett középmotívumok mellett is megtalálható, így a Magyar Nemzeti Múzeum hét liliomos tálján (1903.81), s ez is ellentmondani látszik Gadd elképzelésének. 89 A Stückwerkerekkel kapcsolatban 1. Stahlschmidt, R. i. m. 144., de meg kell jegyezni, hogy tálverőkkel kapcsolatban nincsenek forrásaink ilyenek közreműködéséről. 23
