Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Kiss Etele: Vértálak - nyitott kérdések

tudnak előállítani.6 A svéd kutató ennek gyakorlati jelentőségét abban látja, hogy egy műhelyben több azonos negatív nyomó minta, verőtő (odor) használata megkönnyíti a munkamegosztást és javításukkor is biztosíthatja a folyamatos munkát. A Gadd által leírt metódus a poncoló esetében lehetséges ugyan, noha kérdéses, hogy használták-e, viszont az acélból készült, nagyon részletesen kidolgozott negatív mintanyomó vagy verőtő, odor esetében nem használható. Elképzelhető ugyan, hogy a kiöntött, majd később véséssel végleges formára alakított verőtövet alapul véve további negatív mintákat öntenek róla (nyilván a mintakép használatba vétele előtt),69 70 71 72 73 74 75 de kérdéses, hogy ebből következhet-e Gadd másik, ki nem fejtett, de magától értetődőnek vett tézise az eltérő műhelyek által használt azonos mintanyomókról. Egyrészt hogyan férhetett volna bele a késő-középkori műhelygyakorlatba és szigorú városi szabályozásba 1 azonos minták különféle műhelyekben való felhasználása az eredeti megrendelő mester tudta nélkül? Egymás mellett dolgoztak, együtt értékesítették a portékáikat. A mester tudtával nem történhetett, hiszen ez teljesen érdekei ellen lett volna.Másrészt a hasonló témájú, mégsem azonos nyomótövek, illetve poncolók esetenként nagy variációja inkább arra utal, hogy a feltételezett különböző műhelyeknek, sőt akár egyazon műhelynek sem állt különösebben érdekében teljesen azonos mintájú tálat előállítani, vagy akár csak azonos mintájú poncolót, vésőt, illetve verőtövet használni, hiszen ez semmiféle gyakorlati előnnyel nem járt, a vásárlónak legfeljebb a téma vagy a minta számíthatott, de nem az azonosság. 3 Tiedemann a későbbi pénzverés gyakorlatát alapul véve tagadja Gadd elméletét azonos mintájú poncolók létéről vagy ezek esetleges megújításáról. 4 Gadd elméletének sarkalatos pontját a különböző technikájú és vastagságú tálak megkülönböztetése jelenti műhelyek szerint, azaz feltételezi, hogy a vékony lemez használata miatt felhajtott szélű tálak jóval későbbiek, csak a 16. század közepe után készültek, szükségszerűen más műhelyben. Egyeki-Szabó azonban a felhajtott, drótozott perem (s ezzel együtt a vékony tálak) korai használatára megemlíti Ghirlandaio Santa Fina értesül haláláról című freskóját az 1475 körüli időszakból San Gimignanóból, a háttérben megjelenő réztálakkal, ami régóta ismert. Ez tökéletesen bele is illik Egyeki-Szabó kronológiai rendjébe, mint egy olyan 1470 körüli újítás, amikor már nem készítettek tálakat közpon69 Uo.7.

70 Gaddnál (7. o.): „It was, of course, possible for the engraver to sand-cast and hand-finish identical dies for any Nuremberg brass-smith who could afford them." Ha kézi befejezést kíván, akkor természetesen nem lehet egyforma a minta, másrészt Gadd itt teljesen függetleníti magát az általános középkori termelési gyakorlattól.

71 Ilyen szabályozásra utalhat a Formschneiderekkel kapcsolatban egy elég általános 1530-as emlékeztető egy korábbi törvényre (Hampe, Th. i. m. I. Nr. 1812.)

72 Erre Egyeki-Szabó Tamás is felhívta a figyelmet (szóbeli közlés).

73 Például a bűnbeesés jelenet hétféle verőtőről készült, Szent György a sárkánnyal jelenet pedig ötféle verzióból ismert, 1. Kuczynska, ]. Mosiçzne misy niemieckie i. m. 87-88. A poncolók között például a két, háromszöget bezáró száron ülő liliomra, a legkedveltebb külső lezáró motívumok egyikére Tiedemann, K. i. m. XXIII. tizenhárom változatot közöl.

74 Tiedemann, K. i. m. 93-94.

75 Gadd, /. A. i. m. 4. feltehetőleg hatott rá Wcntzel, Hans: Becken. In: Reallexikon der Deutschen Kunstgeschichte. II. Stuttgart, 1938.151-163. hasonló érvelése.

21