Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
II. KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gábor - Tóth Endre: Adatok Niklovits Károly gyűjtemény gyarapítási tevékenységéről
Hampel József ekkor újra leírta a tárgyat és fotóját is közreadta.4 Alois Riegl 1901-ben, a késő római műiparról írt könyvében a lelőhely említése nélkül új fotón mutatta be a szombathelyi múzeum aranycsatját, amely a kötet későbbi kiadásaiban is látható.55 A vihar 1921-ben tört ki a csat körül, mert a szombathelyi múzeum 1920 nyarán újra megnyílt kiállításán a látogatok nem találták. Ezt nem csak újságcikkben hozták nyilvánosságra, hanem Vass József kultuszminiszternek is jelezték. Az akkor éppen a szombathelyi múzeumban dolgozó Tompa Ferenc régész, 1921. június 25-én a miniszterhez írt leveléből kiderült:34 35 36 „A kérdéses népvándorláskori arany csatot, továbbá egy karkötőt 4 darab La Téne-kora beli aranylemezkével együtt, a cikk megjelenése előtt már egy hónappal kiállítottuk, miután Miske báró úr felhívta a figyelmet arra, hogy ezeket a kommunizmus alatt elrejtette, most azonban úgy gondolja, hogy már újból ki lehet állítani. [...] A cikkíró tehát nem fordított arra gondot, hogy állításai helyességéről előzetesen meggyőződjék." Miután megállapították, hogy a múzeumot „semmi vád nem terheli [...] azon reményemet fejezem ki, hogy nagyságod tudni fogja gyanúsító kifejezései felett sajnálkozásának s támadó cikkei megfelelő rektifikálásának módját adni." - írta az ügy végleges lezárásaként a miniszter.3' Tompa Ferencet azonban 1923-ban visszahelyezték a Magyar Nemzeti Múzeumba,38 39 40 és két évtizedig nem dolgozott régész a Szombathelyen. A harmincas években valaki (személye nem ismert) ismét hiába kereste az aranycsatot a múzeum kiállításán. Pesten érdeklődött, és így jutott el a Magyar Nemzeti Múzeumba, Fettich Nándorhoz. O 1939-ben a hunok régészeti emlékeivel foglalkozó cikkén dolgozott az Attila és hunjai című kötetének részeként. Fettich érdeklődött a csat holléte felől Pável Ágostonnál, a Vasvármegyei Múzeum igazgatóhelyettesénél, amikor az Budapesten járt. Egy, a csatról nyilván jóval korábban készített vázlatrajzát is odaadta neki az azonosítás megkönnyítésére.33 Pável hazaérkezve a régiségtár őréhez, dr. Smidt Lajoshoz fordult.4 Smidt 1939. február 11-én egy cédulára írva a következőt üzente Pávelnek: „A tárgy tudtommal nálunk nincsen, én soha nem láttam, átadva nekem nem volt, de a leltárkönyvben sem találkoztam vele. Ha Fettich tőlem érdeklődik, akkor válaszolok neki."41 A csatot valóban nem leltározták be újra a húszas években, ellentét34 Hampel, Joseph: Catalogue del'exposition préhistorique des musées de province et des collections particulières de la Hongrie. Bp., 1876. 79. Carton 3.; Hampel, Joseph-Beszédcs, Alexandre: Antiquités préhistoriques de la Hongrie. Esztergom, 1877. XXIII. t. 52. 35 Riegl, Alois: Die spätrömische Kunstindustrie nach den Funden in Österreich-Ungarn. Wien, 1901.; Wien 1928. XII. t. 3., 6.; Uö: Spätrömische Kunstindustrie. Wien, 1927. XII. t. 3., 6., a magyar kiadása: A késő római iparművészet. (Művészet és elmélet) Bp., 1989.128. tábla 3., 6. számok 36 Savaria Múzeum, Irattár 14/1921 37 Savaria Múzeum, Irattár 18/1921 38 Szathmári Ildikó: Tompa Ferenc. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor- Viga Gyula. Szerk.: Élesztős László. Bp., 2002. 892-894. 892. 39 Fettich Nándor Vas megyei születésű révén még ifjú korában láthatta a csatot és készíthetett rajzot a tárgyról. 40 Savaria Múzeum, Irattár 15/1939 41 Uo. 179
